Szente B. Levente Csak magamra ne hagyj – Samo me nemoj samog ostaviti

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Csak ne hagyj magamra elesni, földre zuhanni, omlani bele semmibe most már ne hagyd, hogy elmerüljek mások nyomaiba lépve, mint amikor virradatba halnék csöndesen, így bele a lélek föl és le hullámzó dombjai között, háttal fénynek, sötétnek, őszi én-képem rólad visszaragyog – csak ne hagyj magamra.

Samo me nemoj samog ostaviti pasti, na zemlju se srušiti, u ništa se stropoštati sad više ne dozvoli, da stupivši u tuđe tragove potonem, kao kad bi tiho u svanuće nestao između talasajućih brežuljaka duše, sjaju, tami leđima okrenuta moja jesenska slika od tebe se odražava – samo me nemoj samog ostaviti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Hajnal Éva Ücsörgő – Zastanak

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Ücsörgő

most csak úgy elücsörögnék
ebben a verőfényes alkonyatban
ebben a magamra rajzolt ragyogásban
ahol nincs semmi kétértelmű
ahol langy fény kering a megvénült fák vérereiben
és tékozlón szórja kincseit az ottfelejtett napsütés
mintha elakadt volna a lemez ahogy gyerekkoromban
mintha újrajátszaná nyári etűdjét egy zongorán a pillanat
és végigfutna az a fura-jó borzongás
itt ezen a bársony repkényen
mintha örökké elüldögélhetnék
ennek az ódon falnak támaszkodva
még akár be is csukhatnám a szemem egy-egy kis pillanatra
azt gondolván sohasem múlik el ez az édes remegés

Forrás: a szerző

Zastanak

sad bi tek tako zastala

u tom suncem obasjanom sutonu

u tom sama stvorenom blistanju

gde dvosmislenost ne postoji

gde u žilama ostarelih stabala blaga toplina kruži

i tamo zaboravljen sjaj sunca svoje blago rastrošno deli

kao da je još u doba mog detinjstva gramafonska ploča zapela

kao da tren na nekom klaviru ponovo svoju letnju etidu svira

i tu tog baršunastog bršljana

neka neobično prijatna jeza  preplavi

kao da bi na taj prastar zid naslonjeno

večno zastati mogla

još za koji tren čak bi i oči mogla sklopiti

smatrajući da je taj sladak drhtaj večan

Prevod: Fehér Illés

Szoboszlai Judit Szerelem – Ljubav

Szoboszlai Judit

Szerelem Ha a vállam rándulásában is érzed Ha a csípőm vonalában ígérsz öröklétet Ha az egyetlenben egyesülnek a sejtek: Ha az ész is megváltást kiált… Könyörög Jajgat Sír Üvölt velem Akkor majd én is érzem: ez szerelem.

Ljubav Ako i u drhtaju  ramena mog opipaš Ako valu mojih bedara večnost obećaš Ako u jednom jedinom će se ćelije spojiti: Ako i razum iskupljenje objavljuje... Sa mnom Preklinje Kuka Plače Urla Tad ću i ja osetiti: ljubav je to. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/437-szerelem.html

Márkus László Én szerettelek – Voleo sam te

Márkus László Miskolc 1955. február 13. –

Én szerettelek Fura, amikor szerelem feszül szerelemnek s meddő viták rabolnak értékes perceket, miközben éltünk homokja egyre gyorsabb ütemben pereg, hogy azután másik dimenzióban, - talán egy felhőszélről - lábunk lógázva nevessünk felfuvalkodott önmagunkon és szemrehányón rebegtetve szárnyunk elsuttogjuk újra, én szerettelek...

Voleo sam te Čudno je kad ljubav na ljubav se napinje i dragocene trenutke jalove diskusije truju, a film našeg života sve brže i brže se vrti, da posle u jednoj drugoj dimenziji, - možda sa ruba oblaka - klateći se nogama naduvenog sebe ismejemo svojim krilima sa prekorom zamahnemo i ponovo šapnemo, voleo sam te... Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=39612

Lőrincz József Nézőpontok – Gledišta

Lőrincz József Székelydálya 1947. november 14. –

Nézőpontok Már a templomok is versengenek: Ki volt itt hamarabb. És hogy melyik üdvözítőbb, A hagymakupola vagy a kúpkalap. Kereszt, gömb, kakas vagy nihilsapka? Melyik isten igazabb? És a címerét ki kitől, miért kapta? Egymásra nőnek a nézőpontok, És én töprengek, mi az igaz: Amit ők mondanak, vagy amit én mondok? Amit megírtak megtörtént-e, vagy nem? Fölénk nő, alánk ás, belénk döfi Gyűlölet-kardját a történelem.

Gledišta Već i crkve se takmiče: Ko je tu pre bio. I veću milost šta daruje, Kupola luka ili šešir kupole. Krst, kugla, nihilkapa ili petao? Koji bog nudi pravdu? I grb od koga i zašto je dobio? Gledišta se gomilaju A ja razmišljam, šta je stvarno: To, što oni govore ili što ja govorim? Dal se dogodilo što je napisano? Istorija preraste, podkopa, sablju mržnje je usadio u nas. Prevod: Fehér Illés

Forrás:  a szerző

Podolszki József Halállal büntetnek – Smrću kažnjavaju

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Halállal büntetnek Béke honol mi több: túlzott óvatosság észlelhető a sztrájkfelhívás visszhangra nem talál aggodalomra nincs ok gyógykezelésen tartózkodik és normalizálódik az adminisztráció folytatnak késő éjszakába nyúló tanácskozást s az adósság felére máris van fedezet halállal büntetnek minden erőszakot

Smrću kažnjavaju Blažen mir je šta više: oprez se i te kako oseća poziv za štrajk je bez odziva nem razloga za zabrinutost administracija je na lečenju i normalizira se većanje do kasno u noć je trajalo te za polovinu duga već je pokriće nađeno svako nasilje smrću se kažnjava Prevod: Fehér Illés

Forrás: Barna, Forum 1982. 120. old. 

Jóna Dávid A karácsony – Božić

Jóna Dávid Budapest 1968. September 9. –

 A karácsony

A karácsony... az más.
Az alkotó csend ünnepe, fagyott-hőség.
Egy alkalom. Egy lehetőség.
Például a ki nem mondott szavakra.
És persze, arra is, hogy meghalld!
- Fittyet hányva a szokás-falakra.
A pillanatra, amikor a kifordított tenyérbe a kezedet fonják,
amikor összekötik a tér két tetszőleges pontját,
amikor megérint minket a közel...
s belefeledkezünk abba, hogy milyen jó...
ahogy felébred a mondatban a szó,
és átölel.

Forrás: https://www.poet.hu/vers/176338

Božić

Božić... to je nešto drugo.

Praznik stvaralačke tišine, smrznuta vrućina.

Jedna mogućnost. Jedna prilika.

Na primer za neizgovorene reči.

I naravno i na to, da prihvatiš!

- Na zidove navika ne hajeći.

Za trenutak kad tvoju ruku izvrnute šake obavijaju,

kad dve proizvoljne tačke prostora spajaju,

kad nas blizina dotiče...

i na sve zaboravimo jer nam je krasno...

kako reč u rečenici probudi se

i optoči te.

Prevod: Fehér Illés