Arsen Dedić Balada o prolaznosti – Ballada a múlandóságról

Arsen Dedić Šibenik, 28. srpnja 1938. –

Balada o prolaznosti Kad lutali smo svijetom ko raspršeno sjeme, govorili smo sebi- to je za neko vrijeme. I ne znajuć da smo na izgubljenom brodu, mi vikali smo: “Kopno!” dok gledali smo vodu. Kad ljubili smo kratko u tuzi kiše noći govorili smo za se da ljubav tek će doći. Postavljali smo stvari, al opet ne zadugo. Za sva smo mjesta rekli - odredit ćemo drugo. Kad rađala se sreća i čekala je slava, pomišljali smo opet - to nije ona prava. Kad prijatelja nema, a dani idu sporo, govorili smo za se da vraćaju se skoro. Gdje najviše smo dali dobivali smo manje, al mislili smo – to je tek privremeno stanje. Kad gubili smo život, govorili smo: “Neka” i vjerovali črsto da pravi tek nas čeka. Putovali smo dalje kad davno već smo stigli. Tek počeli smo nešto, a drugo već smo bili. I ostali smo tako kraj odlazeće vode, nerazjašnjeni sasvim i pomalo van mode. U započetoj priči, u ljubavi bez traga, jer svakoj smo se kući približili do praga. U privremenom redu nekorištenih stvari ni osjetili nismo da sami smo, i stari. Dok vjerovali još smo da samo put se mijenja, mi rekli smo si zbogom govoreć do viđenja.

Ballada a múlandóságról Szétszórt magokként bolyongva a világban bizonygattuk – átmeneti időszak. És nem tudva eltévedt hajón vagyunk, míg a vizet néztük kiáltottuk: „Szárazföld!” Mikor a bús esős éjben rövid csókokat váltottunk bizonygattuk majd ezután jön a szerelem. Sokmindent megigértünk, megint csak ideiglenesen. Minden helyre rámondtuk – másikat találunk. Mikor érett a gyönyör, közeledett az ünnep, megint ráfogtuk – ez nem az igazi. Mikor távol voltak a barátok és lassan múltak a napok, bizonygattuk hamarosan visszatérnek. Ahol a legtöbbet adtuk és legkevesebbet kaptuk gondoltuk – ez átmeneti állapot. Mikor vesztek a napok, bizonygattuk: „Sebaj” és hittük ezután jön a kánaán. Messzire mentünk akkor is mikor már régen megérkeztünk. Alig kezdtünk valamibe, máris máshol voltunk. És maradtunk az elfolyó víz mellett, így, feltáratlanul, divatja múltan. A megkezdett mesében, nyomaveszett szerelemben, mert csak a házak küszöbéig értünk. A sosem használt tárgyak ideiglenes rendjében észre sem vettük, egyedül vagyunk, megöregedtünk. Míg hittük csak az út változik, a viszontlátással önmagunkat búcsúztattuk. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.jovicaletic.com/cms/?page_id=152



Faiz Softić Geleri – Gellerek

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Gelerei Posvuda ih ima – U rovovima, u grobovima na stolu na poslužavniku u seharama u jastucima. U zraku više ih nego ptica što je ikada bilo u njemu. Iskolačenih očiju djeca su čekala zoru. Sve je plamtjelo. Pas lutalica na Baščaršiji krv je lokao sa pločnika. Nijesu birali put. Kroz kost kroz kožu kroz mozak i pelen dječije. Drhtalo je nebo i zemlja, vazduh, voda i mostovi, možda nož u ruci zlikovačkoj i dijete u majčinoj utrobi, biste u spomen - parku zaglušujućom samoćom pritisnute. Kroz kost, kožu, mozak, kroz pelene dječije, kroz prozor moje kuće uđoše u ovu pjesmu.

Gellerek Mindenütt – Árkokban, kriptákban az asztalon a standon tulipános ládákban párnákban. A levegőben a valah élt összes madártól több van belőle. A gyerekek kidülledt szemekkel várták a hajnalt. Égett minden. A Baščaršija-n* az aszfaltról vért vedelt a kóbor kutya. Utat nem válogattak. Keresztül csontokon bőrön tudaton és bébipelenkákon. Nyomasztó magányban remegett az ég, a föld, a lég, a víz és a híd, talán a tőr is a gyikos kezében, az utód az anya méhében és a szobor a díszkertben. Ebbe a versbe csonton, bőrön, tudaton, gyerekpelenkákon, házunk ablakán keresztül törtek. Fordította: Fehér Illés Köszönöm Lennert Móger Tímeának a fordítás során nyújtott értékes kiegészítéseket. Zahvaljujem se Timei Lener Moger za korisne savete tokom prevođenja. *Baščaršija Szarajevó történelmi központja. A megnevezés török nyelvből ered. A "baš", török írás szerint "baş" jelentése fő, központi,  a "čaršija" vagy "çarşı" pedig bazár vagy piac.

Izvor: autor



N. Ullrich Katalin In memoriam P. T. – In memoriam P. T.* – In memoriam P. T.

N. Ullrich Katalin

In memoriam P. T. Egyre több a visszavonhatatlan múlt időm. Eggyel többen vannak, kik már nincsenek. szülőfalum templomában ásatások során sok mindent találtak fontos emberek sírjaikban évszázadokon át pihentek és most csak találgatni lehet csontokból érmékből írás-foszlányokból az utókornak mit üzenhettek te mit vittél magaddal miért siettél ennyire hogy itt csak megírt verseid maradtak és magaddal vitted az összes meg nem írtat mit senki soha rajtad kívül meg nem írhat nem találhat rá soha senki már nincs az az ásatás és még mi minden van ami veled elment érlelődik a gombabor odaát mi tesszük tovább a dolgunk ideát de már nem ugyanaz nem nagyon ismertelek de talán mégis azt hiszem ha lehetett volna a legvégén biztos gregoriánt hallgattál volna de most már odaát hozzáértő szemmel nézed ízleled a soha-nem-volt kristálytiszta mennyei gombabort

In memoriam P. T.* Sve više je mog neopozivog prošlog vremena. Sve više je onih, koji više ne postoje. u crkvi mog rodnog sela tokom iskopavanja mnogo što šta su našli važni ljudi su u svojim grobovima tokom više stoleća odmarali i sad iz kostiju medalja otpadaka zapisa samo se nagađa šta su budućim pokolenjima poručili šta si ti sa sobom poneo što si se toliko žurio pa ovde su samo tvoje napisane pesme ostale i svaku još nenapisanu si sa sobom poneo koju niko nikad osim tebe napisati ne može više niko nikad ne može naći nema te iskopine i šta sve još postoji što je s tobom otišlo sazreva vino od gljiva tamo preko a mi s ove strane dalje radimo ali više nije isto nisam te previše poznavala ali možda ipak verujem da je bilo moguće sasvim na kraju sigurno bi gregoriana slušao ali sad već tamo preko znalačkim očima gledaš kušaš ono nikad-nije-postojao kristalno čisto nebesko vino od gljiva *P. T. – ovako se potpisivao      Tibor Pinter (Pintér Tibor) 21. novembar 1954. – 30. april 2017. – pesnik, glavni urednik i pokretačka snaga međunarodnog sajta prevodioca Mađarske: Magyarul Bábelben i pre svega čovek i naš prijatelj. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

In Memoriam P. T.

I have more and more absolute past tenses.
Someone again among those never present.

the church of my birthplace
is now a digging site
things were found

important people
in their tombs
throughout centuries
had their rest
and now it just can be guessed
from bones and from coins
from letter-fragments
to the after-ages
what message they had

what did you take with you
why did you hurry so much
here just your written poems
have been left
and you took with you
all those
not yet written
which nobody
ever
but you
could only write

no one can ever
find them
anywhere
no excavation helps

and how
much more there is
that passed
away with you

mushroom wine simmers
over there
we keep doing our jobs
over here

but it’s not the same

i didn’t know you
too much
but perhaps
i did

i think
if you’d had the chance
at the very end
you’d have
wanted to hear
gregorian chants

but now already
over there
like a real expert
you watch
and you taste
the never-ever-been
crystal clear
heavenly
mushroom wine

Translated by N. Ullrich Katalin

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/N._Ullrich_Katalin-1951/In_memoriam_P._T./en

Sebestyén Péter az ember szivárog, kifelé – čovek se cedi, prema vani – man's seeping, away

Sebestyén Péter Zalaegerszeg, 1967. július 07. –

az ember szivárog, kifelé                     Pintér Tibornak az ember szivárog, kifelé a koponya hátsó falán egy cserbenhagyásos gázolás helyszínéről a paranoid alfahímek suhanó eleganciájával a gyónás utálatos kegyelmében a test kivérzett rebelliójából - először a nők és a gyerekek - hallgassátok az igazság trónbeszédét a bölcsesség hullakékben fürdő hirdetményeit a fölszaggatott agykéreg józan bordalait a hamiskártyás motyogását: ego te absolvo ez az év április március, május és bukolika nélkül a lefegyverzett katonákon röhögő tömeg nélkül szakáll és haj és testszőrzet nélkül az állati vadság kék tetoválásai nélkül szirének és könyvelők kék álmai nélkül a tűzbe vetett anyakönyvek kék tintája nélkül hang nélkül, amibe – végül – belesüketülünk.

čovek se cedi, prema vani                     Tiboru Pinteru čovek se cedi, prema vani preko zadnjeg zida lobanje sa lice mesta gaženja uz bekstvo sa elegancijom paranoidnih alfamužjaka u odvratnoj milosti ispovedanja iz iskrvarene rebelije tela - prvo žene i deca - slušajte prestolni govor istine njegove u otpadu mudrosti kupajuće oglase trezne pesme terevenke iskidane kore mozga mrmljanje falššpilera: ego te absolvo ova godina je april bez marta, maja i bukolike bez mase koja razoružane vojnike ismejava bez brade i kose i dlake tela bez plave tetovaže životinjskog divljaštva bez plavih snova sirena i knjigovođa bez plave tinte u vatru bačenih matica bez glasa, od čega ćemo – na kraju – ogluveti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

man's seeping, away 

to Tibor Pintér

man’s seeping, away
at the skull base
from the site of a hit-and-run accident
with the swishing elegance of paranoid alpha males
in the repulsive absolution of confession
from the bled out rebellion of the body

- first women and children -

listen to the speech of truth from the throne
in cadaver blue bathing announcements of wisdom
the sober drinking songs of the torn up pallium
the mumbling of the card-sharper: ego te absolvo*

this year april
march, may without bucolic
without the mob’s fierce laugh at the disarmed soldiers
without beard and hair and body-hair
without blue tattoos of beastly savagery
without blue dreams of mermaids and accountants
without blue ink of fired up registers
without voice,
which – in the end – deafens us.

Translated bz N. Ullrich Katalin

* ego te absolvo – I absolve you
said by the priest at the end of confession

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Sebesty%C3%A9n_P%C3%A9ter-1967/az_ember_sziv%C3%A1rog%2C_kifel%C3%A9/en/65283-man_s_seeping%2C_away

Hét nap Oroszhonban – saját szemüvegemen keresztül

Az előzmények.
Asszonykám folyamatosan emlegette: a „kisokos” (mobil telefon – én utálom, Asszonykám által 5 éve kimustráltat használok, da csak akkor, ha valahova egyedül kell utaznom) szerint egész idő alatt esni fog. Sokadszorra válaszom: feleslegesen ne fáraszd magad. Hogy kinek volt igaza – arról később.

Az érkezés:
Belgrádból Moszkvába röppentünk. Számunkra szokatlanul morcos rendőrök vártak ránk. Az útlevélellenőrzés előtt és után, amolyan „csipogós” (bármilyen fémre érzékeny) kapun kellett átmennünk. Az útlevél-ellenőrzés sem volt sima ellenőrzés. Útlevelünkkel együtt kaptunk egy „kísérő” cédulát. Ezzel kellett jelentkeznünk a moszkvai, valamint a szentpétervári szállodánkban is és kilépéskor az útlevél-ellenőrzéskor vették el tőlünk. Vezetőink többször figyelmeztettek – ez a „cetli” az útlevéltől is fontosabb. Ha nem adjuk le – nem hagyhatjuk el Oroszhont. Ergo – kísértek bennünket. Azaz – kísérik a belépő külföldieket, bárhonnan is érkeznek.

Moszkva

+3 C fokkal, fenyegetően felhős éggel fogadott bennünket, de nem esett. Érkezés után busszal, a szállodába való elhelyezkedés előtt, kb. négy órát jártuk Moszkvát. Először jártam igazán nagy városban – ez 10 millió feletti lakost jelent. Ami a városnézésből számomra megmaradt: a mérhetelen gazdagság, a mérhetetlen méretek. Szállodánk állítólag a tágabb értelemben vett központban volt. Hogy a központból, nem nagy forgalomban, kétszer öt sávos autópályán is közlekedve, mintegy fél órát bumliztunk, az más lapra tartozik. A metróállomás is nagyon közel volt. Az a nagyon közel 2 kilómétert jelentett.

Valahol Moszkvában

Közben egy kis reklám szállodánk részére – a négy csillagos Radisson Blue minden igényünket kielégített. A 10. emeleten kaptunk szobát, ami, mint később kiderül, nagy előnyt jelentett az alacsonyabban elhelyezettekhez viszonyítva.

Délután „Moszkvai metró” látogatás volt. A régi metró állomásokat jártuk végig. Hihetetlen gazdagságról, fényűzésről tanúskodott. Közben az embereket figyeltem. Mindenki fegyelmezett volt, csendes és – hozzánk viszonyítva, szerintem – szerényebben öltözött. A  metróállomások, mint különben későb tapasztaltam, az utcák, terek is, tiszták voltak.

Egyik, a díszes metróállomások közül

(A metróállomások neveit képtelen voltam megjegyezni)

Másnap, május 8.-án a Kremlt látogattuk meg. Pacallá áztunk. Vezetőnk Jelena, ténylegesen művelt asszony, a szakadó havas esőben, erős szélben, +2 C fokban vezetett bennünket a mérhetetlen méretű tereken keresztül és egy-egy nevezetesebb helyen – a nevezetes hely a orosz történelem számára fontos helyet jelentette és jelenti majd – perceken keresztül magyarázott. Amit kell, azt el kell mondani. Annyira esett, hogy én, a megrögzött fotós, egyetlen képet sem készítettem. Enyhülést az a három templom jelentett, ahová be is mentünk. A templomokról – gazdagság, gazdagság, tömény gazdagság minden lépésnél – a világhálón mindent meg lehet találni. Ami érdekes – fényképezni szabad, de csak a templomi részleteket. Embereket – „njet”. Mert önmagunk szentekkel együtt való fényképezésével a szenteket sértjük. Én nem egyet készítettem. Rám is szóltak, de ennyivel megúsztam.

Útban a szállodánk felé, csurom vizesen nem volt kedvem leülni. Leültettek. Mert a buszokban nem szabad állni.

Pacallá áztunk – Asszonykám „kisokosa” igazat jósolt. Hogy igaza volt, szerencsére csak erre a napra vonatkozott. Másnap már Moszkvában sem esett, Szentpéterváron pedig végig napsütésben volt részünk. Az is igaz, egy délelőtt, hirtelen elsötétedett és szabályos hóvihar kerekedett, de csak negyed órát tartott. Állítólag az utóbbi ötven év leghidegebb májusát fogtuk ki.

Az a bizonyos hóvihar - Szentpéterváron

Vissza Moszkvába. Május 9. – a felszabadulás napja. A „Vörös téren” (Vörös tér, mert ténylegesen vörös, semmi köze a kommunizmus által deklarált vöröshöz) káprázatos katonai felvonulás. Na – ne gondolja senki, hogy a közönséges pórnép számára látható volt. Már előző nap is le volt zárva, tehát csak messziről csodálhattuk a teret. A csodálatos katonai parádét pedig – a TV-n keresztül néztük.
Este 10 órakor öt helyszínen volt tűzijáték. Ebből a tizedik emeleti szobánkból egyszerre négy helyszínt figyelhettünk.

A tűzijáték - szállodai szobánk ablakából

A katonaság és az ortodox egyház, a vallás tisztelete

Ami megragadott: nem az egymás után felvonuló alakulatok fegyelmezettsége, egyszerre mozgása, azt be lehet gyakorolni, és nem az alakulatok sokrétűsége – a közeli képek a résztvevők, a díszlépésben felvonuló fiatal katonák és az alakulatokat vezető, a vezérkarhoz tartozó tisztek büszkeségéről tanúskodott. Látszott rajtuk – minden mozdulatukat élvezik. Ezt nem lehet betanítani.
Azt, hogy egyáltalán a katonaságot mennyire becsüli a nép, szinte mindenütt érzetem. És nagyon büszkén emlegetik az emberek, ha valamelyik családtagjuk részt vett a második világháborúban. Vezetőnk, miután már „összebarátkoztunk”, hosszan mesélt édesanyjáról, és néhány rokonáról, akik a frontokon voltak. És bevallotta – jövőre erre a napra (május. 9.-ére) nem vállal csoportot, mert mint olyan, akinek leszármazottja a fronton volt, személyesen, külön egdéllyel, jelen lehet a katonai parádén.

A katonaságot becsüli a nép, merem állítani. Amit eddig sehol sem láttam: május 9.-én, a díszruhába öltözött, utcán sétáló veteránokat a gyerekek virággal köszöntötték. Csak úgy – az utcán sétáltak és köszöntötték őket, a járókelők, elsősorban a gyerekek, a szülők biztatására.

Szorosan ide tartozik – amit még mélyen tisztel a nép: az a vallás. Az „élő” templomokban, kivétel nélkül mindegyikben, égnek a gyertyák, állandóan, újakat és újakat gyújtanak meg, egyes csodatevő képet csókolgatnak – az egészen fiatalok is. Egy-egy helyen sorokban álltak, hogy megcsókolhassák a kegytárgyat.

Szentpétervár

Moszkvából Szentpétervárra a „Sapsan” vonattal mentünk. Előzetes beharangozás szerint 250 km sebességgel robog. Ténylegesen 200 – 220 km a sebessége, egy-egy pillanatra elérte a 250 km sebességet is. 4 órát utaztunk, jobban mondva lebegtünk. Nem éreztük azt az óriási sebességet. Sapsan – jelentése: sólyom, azaz a sólyomhoz nagyon hasonló madár. Megfelelő magyar elnevezést nem találtam.

A vonatban mindig látható a pillanatnyi sebesség

A vonatban is éreztem a katonakultuszt. Vagy orosz háborús filmeket lehett látni a mindenfelé látható kivetítőn, vagy reklámokat.

Szentpétervárra érve meglepetten láttam, a „Leningrádi vasútállomásra” érkeztünk. És nem csak ezen az egy helyen találkoztam „Leningrád”-dal. Na, meg a sarló/kalapáccsal és az ötágú csillaggal.

Sarló - kalapács: az egyik, a már bemutatott moszkvai metróállomás beszállójánál

Szentpétervár – Asszonykám szerint, aki 1971-ben járt erre – nem sokat változott, már ami a központot illeti. Szerencsénkre a mi elképzeléseink szerint is szállodánk a központban volt, így, a nem sok szabad időnkben, valamit mi is kóstolhattunk a meseszép városból.

Szentpétervár - "hajótávlatból"

Meseszép város, de... Egy szállodánkhoz közel álló önkiszolgáló étterembe – mert olcsó és ízletes ételeket kínáltak – többször bementünk. A jelenlévők, kevés kivételtől eltekinteve – fiatalok, valószínű diákok, egyetemisták voltak. Vidám, hangos kacajt csak egyszer hallottunk. Kimérten, fegyelmezetten viselkedtek.

Többször megfordultunk egyszerű önkiszolgáló üzletekben. Ott nem kellett mutogatni. Mert a legtöbb helyen az orosz nyelven kívül nem szólaltak meg, az oroszhoz hasonló szerb kifejezéseket sem akarták megérteni. Édes bor – sladko vino szerbül is, oroszul is. Nos egy helyen édes bort akartunk venni – mert azt szeretjük – nem akarták megérteni. És emellett a hivatalos helyeken, ahol megfordultunk, kivéve a csillogó, elsősorban az elit számára létrehozott üzletekben, butikokban, kifejezetten barátságtalanul viselkedtek. Még a négy csillagos szállodánkban is.

Az utcákon lépten-nyomon utcai zenészekbe, a legkülönbözőbb (Napóleontól kezdve a medvebocsig) jelmezekbe öltözött emberekbe, élő szobrokba botlottunk. A zenészek előtt persely volt, a jelmezesekkel viszont fényképezkedhettünk. 10 – 20 rubelért. Nagyon vigyáztak arra, hogy suttyomban ne fényképezzék őket – mert szerintük azért is pénz jár. Az ingyen fényképezésért képesek voltak hangosan elégedetlenkedni. Őket nem is fényképeztem.

Nyilvános klotyó – olyan nem létezett. De klotyókká átalakított buszokban, utánfutókban könnyíthettünk magunkon – 20 rubelért.

Ermitázs – azt igértem, nem írok arról, amiről sokkal többet lehet a neten keresztül megtudni. Most mégis kikívánkozik belőlem: azt látni kell. Leírni lehetetlen. Vezetőnkkel négy kerek órán keresztül bolyontunk a csodatermek útvesztőjében és láttunk valamit. Ha naponta 8 órán keresztül, egy-egy kiállított tárgy előtt egy percet tartózkodva járnánk a palotát, 11 év után érnénk a végére. És a kellemes meglepetés: szabad fényképezni.  De italt, még ásványvizet sem, vagy valamilyen fémtárgyat – a szigorú elleőrzés miatt (kamerák, átvilágtók, csipogók), bevinni lehetetlen. Mert valamikor egy tébolyodott egy képet savval öntött le és azt késsel szétvagdosta.

"Valahol" az Ermitázsban

Asszonykámmal egy délután a Kis Ermitázs-ban a francia impresszionista festők kiállítását néztük meg, hisz vezetőnk kihangsúlyozta: oda nem lesz időnk együttesen bemenni. Két és fél órán keresztül egyik ámulatból a másikba estünk.

 A Kis Ermitázsban

Kitől mennyit ér az Eu

Vezetőnk pénteken délután 5 órára, 35 EU ellenében, aki akar alapon, a „Carsko selo” látogatás utánra meghívott bennünket egy falusi kisebb birtokban lévő étterembe. Asszonykámmal együtt az igent mondók közé tartoztunk, hisz Putyin is ott szokott falatozni, ha arra jár.
Nagyon érdekes, faházakból épült egységes épületcsoportban volt az étterem is, ahol nemzeti ételekből összeállított, öt fogásos menüt szolgáltak fel, amitől én személy szerint nem voltam elragadtatva, de ízlések... Közben népviseletbe öltözött zenészek szórakoztattak bennünket – igazán kellemesen. Ami furcsa volt: a népviseletbe öltözött zenészek ingujján, egységesen, fehér alapon egy piros és egy zöld színű körszalagot láthattunk. Megkérdeztem vezetőnktől: a kék helyett honnan a zöld?, de kérdésemre nem tudott válaszolni.

Az a bizonyos piros-fehér-zöld mulattatóink ingujján

Viszont két óra elteltével kitessékeltek bennünket, mert jött a következő csoport. Ferdeszeműek voltak. Ők belépéskor pezsgőt és sózott kenyerett is kaptak. Nekünk ez nem járt. De vezetőnktől tudjuk: Szentpétervárra évente 7 millió turista érkezik, abból 6 millió Kínából.

Oroszország Szerbia számára a „nagy testvér”

Igen, Szerbia szerte kezdve az ortodox egyháztól, az utca emberén keresztül a politikusokig, mindenki a csodát, megváltást, segítséget Oroszországtól várja.
Nos, a nagy testvér mennyire is tartja számon országunkat?
Kijózanítóként három tény:

a/ a május 9.-én megtratott katonai parádéra meghívott vendégek között Szerbia nem szerepelt;

b/ a Lomonoszov egyetem kihelyezett részleget a volt Jugoszláv tagköztársaságok között nem Szerbiában, hanem Szlovániában hozott létre;

c/ a még Jugoszlávia által Moszkvában felépített Beograd I és II szállodákat lebontották (ez nem furcsa, mert Moszkvában rengeteg épületet bontottak le és építettek ujra), de a felépített szállodák már más néven szerepelnek.

Asszonykámmal Szentpéterváron, egyik kedvenc költőm - Puskin szobra előtt

Oroszország: csodállak, elismerem nagyságodat, fejet hajtok előtted –

                                                                         de nem szerettelek meg.

P. s.

Valamit a szervezésről: utunkat a szabadkai „Profis” utazási iroda szervezte. Évente egyszer szerveznek 6-7 napos országjárást, mindig más országba. Nem először, és remélem nem is utoljára utaztunk velük. Mert kitűnő szervező képességüket most is bizonyították. Na, nem sok időt hagynak pihencire, de aki a napi öt-hat, vagy még ennél több órás gyaloglást, gyűrődést nem birja, ne válassza ezt a fajta utazást.

Hurt Judit Röpülés – Let

Hurt Judit Budapest, 1957. november 06. –

Röpülés Én hagylak vágyaidban röpülni, mert tudom, hogy félsz élni és félsz meghalni, míg szárnyalsz félelmeid tudod feledni. Idővel engem is taníts meg röpülni, hogy félelmeim én is tudjam száműzni.

Let Prepuštam te da svojim žudnjama letiš, ta znam, bojiš se živeti i bojiš se umreti, i dok lebdiš znaš svoj nemir zaboraviti. S vremenom i mene nauči leteti da bi i ja mogla svoju zebnju ispuditi. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1711493868879774&set=a.539638582731981.135324.100000575312859&type=3&theater

Lennert Móger Tímea Egyenlőtlenség – Nejednakost

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –

Egyenlőtlenség A hiány hajnal. Megmutatja a nap idejét. Régóta nem lehet bírni. A napba hunyorgást. Melegít. Táplál. Árnyékot vet. Önmagától is. Véd(d). Komfortérzés nélkül. Ölbefagyott kézzel. A tavasz rideg. Az arcokba nézés felgyorsítja az időt. Felforrósítja a levegőt. A nemlétezőt is. Ne kapkodd. (F)el. Tétlen hangyák. Fikció. Szeretni lassan. Egyenlő nem szeretni. Képek az agyban a fényről. Visszavárnak. A magány a legnépszerűbb frázis. (Ne) gyere.

Nejednakost Zora je manjak. Vreme sunca pokazuje. Odavno je neizdržljivo. Odmeravanje sunca. Greje. Hrani. Senku baca. I sam od sebe. Brani(!). Bez osećaja komfora. U naručje smrznutom rukom. Surovo je proleće. Promatranje lica vreme ubrzava. Vazduh pregreje. I nepostojeće. Ne smuti se. (Iz)gubite se. Dokolni mravi. Fikcija. Polako voleti. Isto što i ne volelti. Slike u mozgu o svetlu. Čekaju te. Najpopularnija fraza je samoća. (Ne) dolazi. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.zetna.org/zek/folyoiratok/142/lennert1.htm