Vercsek Györgyi Miért én... – Zašto baš ja...

Vercsek Györgyi Budapest, 1971. 09. 13. –

Miért én... Vajon honnan jöttem én, s mit akart az élet velem, amikor felcsillant a csodákra epekedő könnyes tekintetem. Miért pont az a két sejt… s miért nem a többi, nem kérdezte senki, hogy szeretnék-e világra jönni. Nos, jó ideje már, hogy itt vagyok, gondolkodom, lélegzem, dobbanok, ameddig a Föld érdes kérgébe bele nem roppanok. (2017. 01. 20.)

Zašto baš ja... Pitam se odakle potičem, i život sa mnom šta je hteo kad je moj čuda željan suzan pogled konačno zasjao. Zašto baš one dve ćelije... a ne one druge, niko nije upitao želim li na ovaj svet doći. Pa odavno sam već tu, razmišljam, dišem, koračam, sve dotle dok se u hrapavu koru Zemlje konačno ne stropoštam. (20. 01. 2017.) Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Jugoslav Ćuga Sivić Ne znam za vas – Nem tudom, mit terveztek

Jugoslav Ćuga Sivić Subotica 14. decembar 1977. –

Ne znam za vas Dobro jutro, dobro moje čovečanstvo. Da li ste lepo spavali? Da li vam je krevet bio udoban? Da li vam je jastuk odgovarao? Hoćete li da vam pustim neku muziku? Kakvu kafu pijete? Eno voda već vri. Ili ste možda za neki čaj? Dugo ste spavali. Trebalo bi malo da protegnete noge. Jutro je zaista divno. Izađite i radite ono što najviše volite! Nastavite tamo gde ste stali juče. Ostavljajte đubre za sobom! Zagađujte i vazduh i vodu i zemlju! Istrebite nekoliko vrsta! Ubijajte se za svaki komad zemlje i za svako zrno peska! Slepo slušajte vođe i ubijajte se u ime vere, u ime naroda, u ime ko zna čega! Stvarajte istoriju i neka bude krvava i puna grešaka iz kojih ćete posle izvlačiti pouke ponavljajući te iste greške iz dana u dan! Izađite i radite ono što najviše volite, mogućnosti su vam neograničene. Ne znam za vas, ali ja znam šta ću. Ležaću na grudima moje drage i slušati je kako diše.

Nem tudom, mit terveztek Jó reggelt, jó emberek. Jól aludtatok? Kényelmes volt az ágy? Megfelelt a párna? Kellemes dallamal ébresszelek-e benneteket? Kértek-e kávét? Igen, a víz már forr. Vagy éppen teát innátok? Sokáig aludtatok. Egy kis testmozgás nem fog ártani. Tényel gyönyörű a reggel. Mozduljatok és tegyétek azt, amit legjobban szerettek! Ott folytassátok, ahol tegnap abbahagytátok. Magatok mögött szennyet hagyjatok! Fertőzzétek a levegőt, a vizet és a földet is! Néhány fajt irtsatok ki! Gyilkoljatok minden talpalatnji földért, minden szem homokért! A vezéreket vakon kövessétek, öljetek a vallás nevében, a nép nevében, ki tudja még kinek a nevében! Írjátok a történelmet, legyen véres, hibákkal teli, melyekből levonva a tanulságot napról napra ugyanazon hibákat kövessétek el! Szabadon tegyétek, amit legjobban szerettek, lehetőségeitek végtelenek. Nem tudom, mit terveztek, de én tudom, mit teszek. Kedvesem keblén nyugodva hallgatom, hogyan lélegzik. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Szabó Palócz Attila Maradandó – Trajno

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

Maradandó A történetek jöttek-mentek mindig is – csak mi maradunk

Trajno Događaji su se uvek smenjivali – tek smo mi stalni Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző



Danyi Zoltán Miniatúrák V. – Miniature V.

Danyi Zoltán Zenta 1972. május 1. –

Lombhullató Villódzó levelek a szélben. Az egyetlen bizonyosság. Nem menti Alma a földön. Nem emeli fel, nem viszi magával. Nem menti meg. Ott áll Zöld ív zárja majd körül, mint vizet a sárguló pohár.

Listopadan U vetru sevajuće krošnje. Jedina izvesnost je. Ne spašava Jabuka je na zemlji. Ne diže, ne nosi. Spasiti neće. Tamo stoji Optočiće ga zelen svod, kao požutela čaša vodu. Prevod:: Fehér Illés

Forrás: http://terebess.hu/haiku/danyiz.html



Hajnal Éva Telefon – Telefon

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Telefon Fölhívtál reggel... azóta a mosolyod bennem mosolyog

Telefon Nazvao si me... od onda tvoj osmeh u meni se smeši Prevod:: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Jóna Dávid Semmi különös – Ništa naročito

Jóna Dávid Budapest 1968. September 9. –

 Semmi különös

Úgy alakult, hogy a városban találkoztunk.
Ahogy érkezett, olyan volt, mint egy mentegetőző idegenvezető,
esernyője, mint óriás szempilla csukódott le kezében...

Aztán csak átléptünk a csenden, vettünk egy zserbót, vagyis kettőt
és egy capuccinót is, melynek habjába kiskanállal rajzoltam.

Szerettem ezt az eső utáni párás meleget, amiben sétáltunk,
kézfejét simogattam, ott olyan puha a bőre, mint a kismacska talpa.

Július volt. És szerda. És semmi különös. Megkértem a kezét.

Forrás: http://www.poet.hu/vers/172975

Ništa naročito

Desilo se da smo se u gradu sreli.

Stigavši, sličila je na turističkog vodiča koja se pravda,

njena lumbrela kao ogromna trepavica se sklopila...

Pa smo ipak prekoračili tišinu, kupili žerbo, ustvari dva komada

i jedan kapučino u čiju penu kašikom crtao.

Voleo sam tu sparnu toplinu posle kiše, u kojoj smo šetali,

milovao njenu ruku, koža joj je, kao tabane mlade mačke, mekana.

Jul je bio. I sreda. Ništa naročito. Zaprosio sam nju.

Prevod: Fehér Illés 

Márkus László csélcsap árnyék – dvolična senka

Márkus László Miskolc 1955. február 13. –

csélcsap árnyék csélcsap árnyékommal naponta perelek hol előttem cikázik hol mellettem oldalog hol utánam lohol de sohasem lépdel hű baráthoz méltón vállon fogva velem az éjszakákat - gyanítom - máshol tölti hisz lámpaoltáskor azonnal megszökik 2017.02.03.

dvolična senka svojom dvoličnom senkom svakog dana sam u svađi čas ispred mene trči čas porem mene šećka čas za mnom juri ali poput vernog prijatelja sa mnom ruku pod ruku nikad ne korača noć - pretpostavljam - negde drugde provodi ta kad se lampa gasi odmah odmagli 03. 02. 2017. Prevod:: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/literaturairodalmiesmuveszetimagazin/photos/pb.855068047918168.-2207520000.1486967427./1225677744190528/?type=3&theater