Tóth Imre
Zalaegerszeg 1966. július 2. –
Ragnarök
Ne
áltasd magad! Ez az, amire vártál,
évezredek óta. A kígyó kinyitotta szemét.
Már köztünk vannak, a sír nem fogadja be
őket, utat nyitnak a sötétség katonáinak.
Poros kripták mélyéről, a föld alól is
jönnek, a zörgő csontokra páncélt akasztanak.
Csak a halál értheti meg őket. Ahogy a szívbe,
a csontokba hatol az acélburkolatú lövedék,
a kard. A férfiaknak csak a háború, a nőknek a
harcosok utánpótlása marad.
A középkori tévében látod, de ez már nem a
középkor, már egyáltalán semmilyen kor nincs,
csak a vas. Végül mindenki magára marad.
Folyik az okkult háború, de már nyíltan.
A vízcsapból rozsdás lé folyik, de ki iszik
vizet ilyen korban. Csak a bor marad.
Ami kinyitja a szemet, és az elmét, és erőt ad az
újabb harchoz. Pokolba az érzelmekkel!
A templomban arról prédikál a pap, hogy a
koldusnak ne adakozzanak. Hát pusztuljon el
minden. Isten nem ad több hitelt.
Fel a sisakot, a pajzsot, a kardot a kézbe!
Ha már nem él ember a Földön, legalább hősként
essen el a had.
évezredek óta. A kígyó kinyitotta szemét.
Már köztünk vannak, a sír nem fogadja be
őket, utat nyitnak a sötétség katonáinak.
Poros kripták mélyéről, a föld alól is
jönnek, a zörgő csontokra páncélt akasztanak.
Csak a halál értheti meg őket. Ahogy a szívbe,
a csontokba hatol az acélburkolatú lövedék,
a kard. A férfiaknak csak a háború, a nőknek a
harcosok utánpótlása marad.
A középkori tévében látod, de ez már nem a
középkor, már egyáltalán semmilyen kor nincs,
csak a vas. Végül mindenki magára marad.
Folyik az okkult háború, de már nyíltan.
A vízcsapból rozsdás lé folyik, de ki iszik
vizet ilyen korban. Csak a bor marad.
Ami kinyitja a szemet, és az elmét, és erőt ad az
újabb harchoz. Pokolba az érzelmekkel!
A templomban arról prédikál a pap, hogy a
koldusnak ne adakozzanak. Hát pusztuljon el
minden. Isten nem ad több hitelt.
Fel a sisakot, a pajzsot, a kardot a kézbe!
Ha már nem él ember a Földön, legalább hősként
essen el a had.
Megjöttek az idők, szeretni kéne, de a történetnek
lassan vége. Valami hiba van a védelemben.
A kerékről leszakad a lánctalp, de azért rajtad
még áthajt. Felejtsd el, hogy ki voltál. Mi végre?
Hiszen most már menni kéne.
Ragnarök
(modern izlandi nyelven Ragnarǫk,
Ragnarøkkr) („az istenek alkonya”) a norvég mitológia
szerint, a végső csata a fény és a rend hatalma valamint
a sötétség és a káosz között, amely után az egész világ
elpusztul, majd újjáteremtődik .
Ragnarøkkr) („az istenek alkonya”) a norvég mitológia
szerint, a végső csata a fény és a rend hatalma valamint
a sötétség és a káosz között, amely után az egész világ
elpusztul, majd újjáteremtődik .
Ragnarek
Nemoj sebe obmanjivati! To je što si
hiljadama godina čekao. Zmija je oči otvorila.
Već su među nama, grobovi ih ne
primaju, oslobađaju puteve vojnicima tame.
Iz dubine prašnjavih grobnica, i ispod
zemlje
dolaze, na zvekeće kosti pancir stavljaju.
Samo ih smrt može shvatiti. Kako u srce,
u kosti metak sa čeličnom prevlakom, sablja
prodire. Muškarcima samo rat, ženama
ostaje stvaranje novog pokolenja.
U srednjevekovnoj televiziji vidiš, ali to
više nije
srednji vek, više nikakvog veka nema,
samo željeznog. Na kraju svako sam ostaje.
Teče tajan rat, ali već otvoreno.
Iz vodovoda zarđala voda teče, ali vodu
u to doba ko pije. Samo vino ostaje.
Što oči i um otvori i za nove borbe
snagu daje. Do đavola sa osećajima!
U crkvi pop propoveda o ukidanju
milodara prosjacima. Pa neka sve
propadne. Gospod veresije više ne da.
Gore sa šlemom, štita, sablju u ruke!
Ako već nema više čoveka na Zemlji, trupa
bar nek
kao heroj padne.
Došla su vremena, trebalo bi voleti, ali
pomalo je
kraj događaja. Neka greška je u odbrani.
Gusenica otpada sa točkova, ali još će te
pregaziti. Zaboravi ko si bio. Zašto smo
stvoreni?
Ta sad bi već trebalo krenuti.
Ragnarek (na modernom Islandskom Ragnarǫk,
Ragnarøkkr) („sumrak bogova”) prema norveškoj
Ragnarøkkr) („sumrak bogova”) prema norveškoj
mitologiji moć konačne bitke, svetla i reda
odnosno
između tame i haosa, nakon čega uništiće se
čitav svet, a potom će se ponovo stvoriti.
Prevod: Fehér Illés
