Hervay Gizella Elsüllyedt föld – Potonula zemlja

Hervay Gizella

Makó, 1934. október 14. – Budapest, 1982. július 2.

Elsüllyedt föld Sár és agyag az ég és a nap és a felhők, sár és agyag a föld és a szó. Két kiszikkadt kút nézi egymást vakon. Minden moccanatlan. Kiszáradt fa a tájban, csend a hallgatásban. Bivalyimbolygású este, iszapba száradt lábnyomok. Letaposott fű visít, kallantyú káromkodik, tövisek, sovány malacok között baltával nagyolt bölcső tántorog. Végállomásról a vonat, visszafordul a gondolat. Homokvermek. Konok babonák, gyűlölködés, villámcsapta szerelmek, megszállott tüzes kerekek a síkos agyagon.      Összeírni jönnek az urak,      hallgatnak a kutak.      Kutyák rontanak le a dombról,      mossa a víz lefele a diót.      A völgyekben megdagad a sár,      úszik a krumpli,      habot vet a krumplivirág,      vitorlát bont a szél,      kihajóznak a dombok      és a hajótöröttek      meghalni hazatérnek. Mézillat, málnaillat szivárog föl a föld alól. Kutyatej a szájban. Vasárnapi réz-egek zúgnak mezítlábas házak fölött. Forog a szél, készül az agyag-alkonyat.      Megy az asszony fel a dombon,      feje fölött úszik a vonat,      csúsznak a sínek visszafele,      hátrálnak a kerekek,      zuhan vissza a vonat a völgybe,      zuhan a fiú,      betemeti a bánya. Kútból kútba kiált a visszhang. Lefele hull a szó, lefele hull a gondolat, lefele néz a lélek. Szívén egy kisüveg remény. Görnyed az ég is. Tompa a fény, halkan hull az eső. Álombeli veszett kutyák robognak a dombokon át. Kifordul a krumpli a földből, kifordul a szó a szájból. Omlik az ég, betemet a bánya. Ég, vagy föld, vagy gondolat, valami mozdul. Kitépi magát a sárból és véresen a világba löki magát. Felfakad az idő a föld alól és a kutakban felbukkan az arcunk.

Potonula zemlja Blato i glina je nebo i sunce i oblaci, blato i glina je zemlja i reč. Dva isušena bunara slepo se gledaju. Nepomičnost. Isušeno stablo u okolišu, tišina u ćutanju. Veče poput teturanje bivola, u glibu osušeni otisci stopala. Vrišti zgažena trava, kuka sve po spisku huli, među bodljama, mršavim svinjama sekirom krpana kolevka tetura. Voz sa zadnje stanice, vraća se misao. Peščane jame. Na klizavoj glini okorela praznoverja, mržnja, gromom udarene ljubavi, zaneseni usijani kotači.      Gospoda popisati dolaze,      bunari ćute.      Sa brežuljka psi jure,      orahe svojim tokom voda spira.      U dolinama kaljuža se nadima,      pliva krompir,      peni se cvet krompira,           vetar svoja jedra razvija,      isplove brežuljci      a brodolomci      umreti kući se vraćaju. Ispod zemlje na površinu miris meda, miris maline curi. U ustima carevac. Iznad bosonogih kuća nedeljna bakrena neba bruje. Vrti se vetar, glina-sumrak se sprema.      Penje se žena na brežuljak,      voz nad njenom glavom plovi,      tračnice unazad klize,      povlače se točkovi,      voz nazad u dolinu pada,      i dečak pada,      majdan ga pokopa. Odjek iz bunara u bunar vikne. Reč prema dola pada, misao prema dole pada, duša prema dole gleda. Na srcu njenom bočica nade. I nebo se savija. Svetlost je mutna, kiša tiho rominja. Preko brežuljaka besni psi iz snova jure. Krompir se iz zemlje izvrne, reč se iz usta izvrne. Ruši se nebo, majdan te pokopa. Nebo, ili zemlja, ili misao, nešto se pomera. Isčupa se iz blata i krvavo sebe u svet gurne. Ispod zemlje vreme se raspuca i u bunarima naša lica izbijaju. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://hervaygizella.adatbank.transindex.ro/belso.php?k=20&p=1108



Simonyi Imre A régi grundon – Na starom gruntu

Simonyi Imre

Simonyifalva 1920. szeptember 14. – Gyula, 1994. február 10.),

A régi grundon A Fasorból a Fiúk hova lettek? A Lányok hova lettek a Fasorból? Egy vadgesztenye árnyékán megállok. Körülnézek. –  Senki a Régiekből. Ezek csupán ócskák itten de nem a régiek: itten a Régiek helyén: itt a Fasorban. A Fiúk helyén meg a Lányok helyén. Körülnézek igen: ezek bizony már nem a Régiek. Ezek csupán vadonatócskán – újak.

Na starom gruntu Gde su nestali Dečki iz Drvoreda? I Devojke iz Drvoreda gde su nestale? Zastanem na senci nekog divljeg kestena. Posmatram. – Nikog iz Stare garde. Ovi tu su ciglo ništavni ali nisu oni stari: tu na mestu Stare garde: tu u Drvoredu. Na mestu Dečaka i na mestu Devojaka. Posmatram da: dakako ova već nije Stara garda. Ovi su tek ciglo ništavno – novi. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://epa.oszk.hu/00700/00713/00020/pdf/tiszataj_EPA00713_1993_04_28-29.pdf

Birtalan Balázs Ez a reggel – Ovo jutro

Birtalan Balázs

Budapest, 1969. október 12. – Budapest, 2016. május 14.

Ez a reggel Úgy bukkant elém ez a reggel, mint fűbe rejtett piros tojás. Ma nem találom a végzet sorait. Tavaszi a kávé, a cigaretta. Szelíd vakkantással kéredzkedett kezembe tollam, ölembe füzetem – ama félig írt. A tegnapok s holnapok közti rést szétfeszíti, betölti e csütörtöki ajándék-vasárnap. Kint villamoszörgés, verébricsaj, mint bármikor ezelőtt, ezután, de most pasztellszínekkel csusszannak felém, s félretéve bölcs miérteket, engedem csak, hogy átitassanak, hogy szivarzsebébe dugjon a jelen. Ezen a reggelen nem vagy itt, és mégis itt vagy, és fogod a kezem.

Ovo jutro Ovo jutro ispred mene tako se pojavio, kao u travu sakriveno uskrsno jaje. Danas nigde redova sudbe. Kafa, cigara su proletne. Pero pitomim lavežom tražio mesto u mojoj šaci, a u naručju sveska – ona napola ispisana. Pukotinu između juče i sutra ta poklon-nedelja četvrtka rastisne, upotpuni. Vani zvuk tramvaja, glasanje vrabaca, kao kad god pre, ubuduće, ali sad prema meni pastelnim bojama klize, ostavljajući mudre upite, tek pustim da me prožimaju, da me sadašnjost u gornji džep stavi. Nisi tu ovog jutra, ipak si tu, i ruku mi držiš. Prevod: Fehér Illés

Forrás: 



Gál Hedda Szimatolva – Njuškajući

Gál Hedda Zenta 1977. szeptember 04. –

Szimatolva A kádból kilépő talpad nyomait keresem. Hideg köveken szimatolva, emlékeidből táplálkozom.

Njuškajući Iz kade istupajuće tragove tvog tabana tražim. Njuškajući na hladnim pločama, tvojom uspomenom se hranim. Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gál Hedda: Ősanya, Garbo kiadó Budapest 2016. 91. oldal



Kozák Mari Emlék – Uspomena

Kozák Mari Debrecen, 1954. február 16. –

Emlék Oly sok éve már, hogy arra jártam, hol felhőbe vesznek a fák, és kopott köveken sétálgat az elmúlás, tornyos háztetőn a tegnap megpihen, majd a mával karöltve, a holnap után siet. Arra, mindig kéket nevetett az ég, és fodros ruhában felhők vigyázták a nap mosolyát… anyám mesélte rétek titkát. Cipőm még emlékszik minden apró kavicsra, pillantásom szökik tarka ruhás bokrok után, ablakok szemén csillan a varázs, feléjük botladozik megfáradt léptem, emlékszem… kibontott hajjal futok egy régi emlék után, lehajtott fejű fák közt vár a nyár… találkát kért tőlem az elmúlás.

Uspomena Odvajkada nisam bila tamo gde stabla u oblacima se gube i prolaženje na izlizanoj kaldrmi šeta, juče na strmom krovu se odmara, pa pod ruku sa danas prema sutra žuri. Tamo negde nebo je uvek plavo smejao a oblaci u naboranom odelu čuvali osmeh sunca… od majke slušane tajne livada. Moja cipela još svakog sitnog belutka pamti, pogled moj u šareno ruho obučeno grmlje beži, primama na oknama prozora blešti, morni koraci moji prema njima teže, sećam se… razvezanom kosom trčim prema uspomenama, među sagnutim krošnjama čeka me žara… morija sastanak sa mnom je zakazala. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző



Gősi Vali Szállnánk szabadon – Slobodno bi plovili

Gősi Vali Győrszemere 1954. május 29. –

Szállnánk szabadon ha ugyanúgy ahogy a réges-régi ősz első éjjelén halkan hajnalt lehelnél derengő szememre s a kelő nap fényétől bársony- meleg kezed lágyan simítva ugyanúgy ébresztgetne bánatunk köddé válva tűnt álom lehetne repülnénk együtt szállnánk szabadon újjászületve ahogy a régi őszön suhannánk hosszan egymást ölelve amíg a fényből talán egy angyal ugyanúgy felénk integetne

Slobodno bi plovili ako bi kao prve noći one davne jeseni na moje sklopljene oči tiho zoru dahnuo i od zrake svanuća tvoja baršunasto- topla ruka meko milovajući isto tako me budila naša u maglu pretvorena patnja bi prolazan san mogla biti zajedno slobodno bi plovili ponovo rođeno lepršali kao one davne jeseni dugo bi zagrljeno krstarili dok iz svetla možda neki anđeo isto tako prema nama mahnuo Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://lelekhangok.blogspot.rs/2016/07/gosi-vali-csak-szeretni-valogatas.html



Szoboszlai Judit Újabb huncutság – Nova vragolija

Szoboszlai Judit

Újabb huncutság Én nem akartalak bevarázsolni nem akartam semmit sem mondani csak mozdulatlanul álltam,és néztelek… Tényleg nem én tehetek róla, hogy lehullt rólunk a ruha!

Nova vragolija Nisam te htela čarati ama baš ništa nisam htela reći samo sam nepomično stajala i gledala te… Stvarno nisam kriva što smo izgubili odela! Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző