Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Podolszki József. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Podolszki József. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. január 9., vasárnap

Podolszki József Tenyeremmel szorítom össze – Dlanovima držim

  

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Tenyeremmel szorítom össze
 
Tenyeremmel szorítom össze
szerteszét tartó homlokomon
és magyarázom fáradhatatlanul
engem a múltam és a jövőm is
jóságra kötelez
és csak hálát csak köszönetet
és megint
csak hálát és köszönetet
rebeghetek akár előre gyártott szavakkal is
szószátyáran
mert a kor terelt zászlaja alá
és nem lenne szép
á nem
végképp nem szabad zsörtölődni
nekem utakat házakat viaduktokat
hidakat vikendházakat és emlékműveket
építenek
a karambol pedig mással és máshol történik meg
mindahányszor
 
Forrás: Podolszki József: Barna, Forum Újvidék, 1982. 50. old.
 
 
Dlanovima držim
 
Svoje čelo u raspadu
dlanovima držim
i neumorno objašnjavam
mene prošlost a i budućnost
na dobrotu obavezuje
i samo reči zahvale
i opet
samo reči zahvale
mogu izgovoriti čak i sa unapred stvorenim rečima
kao naklapalo
jer me je pod svoju zastavu vek terao
i ne bi bilo lepo
o ne
gunđati nikako se ne sme
meni ceste kuće viadukte
mostove vikendice i spomenike
grade
a nesreće svaki put sa drugima i drugde se
događaju
 
Prevod: Fehér Illés

2021. december 1., szerda

Podolszki József 15. Taposatlan föld – 15. Neutabana zemlja

 

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

15. Taposatlan föld
 
Csak miután visszafordult veszi észre
nyomokat nem hagyott
taposatlan a föld amerre járt
és egy újabb fordulat untig elég
ne tudja merről merre tart
irányt az égről olvasna le
de felhőjárás madár és szél
szóba vele nem áll

15. Neutabana zemlja
 
Samo kad se okrenuo primeti
tragove nije ostavio
gde je hodao zemlja je neutabana
i jedan nov obrt sasvim je dovoljan
da ne zna odakle kuda kreće
pravac bi sa neba čitao
ali kretanje oblaka ptica i vetar
s njim ne priča
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Podolszki József: Barna, Forum 1982. Kőtábláim válladra ciklusból 64. old.

2021. november 19., péntek

Podolszki József Szappanbuborékra vicsorgó kutyák – Psi koji na sapunicu režu

 

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Kőtábláim válladra - ciklusból
 
11. Szappanbuborékra vicsorgó kutyák
 
A felsorakozott zárt hadrendekben várakozóktól
egyszerű trükkel sáncolom el magam
egyáltalán nem vagy csak akkor alszom
ha kárt bennem ők sem tehetnek
és semmi anyagszerű
én a lelkemmel játszom
ám mit sem sejtve ők tovább vigyáznak
és úgy festenek körém vont szuronygyűrűikkel
mint szappanbuborékra vicsorgó kutyák
 
Forrás: Podolszki József - Barna, Forum 1982. 62. old.
 
 
Iz ciklusa – Na tvoje rame moje kamene ploče
 
11. Psi koji na sapunicu režu
 
Od onih koji u gusto postrojenom vojnom redu čekaju
jednostavnim trikom se ograđujem
uopšte ne ili tek onda spavam
kad mi nauditi ni oni ne mogu
i ništa što je materiji nalik
ja sa dušom igram
ali oni ništa ne sluteći dalje stražare
i sa bodežima oko mene poređanima tako izgledaju
kao psi koji na sapunicu režu
 
Prevod: Fehér Illés


2021. november 8., hétfő

Podolszki József Súgjál – Šapni

 

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.


Súgjál
 
Mit mondjak
ha kihallgatnak majd
a szerencsések
 
súgjál
 

Šapni
 
Šta da kažem
ako će me sretnici
ispitivati
 
šapni
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Podolszki József: Barna, Forum 1982. 54. old.

2021. február 23., kedd

Podolszki József: Ülünk a porban – U prašini sedimo

 

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Ülünk a porban
 
Hajad sötétje nem több puszta szín
fekete
szemed meg fakó és kopott
radnóti lélekhossza kihűlt belőlünk
csak gyalogosok és biciklisták a vasgyár felől
kik csókunk zavarják
mert hisz az álmok
ne is mondjam
már nem jutnak ide
ülünk a porban
felettünk ajtók csapódnak
jár a huzat
ha testem testedben
tested testemben
egyszer célba ér
 

U prašini sedimo
 
Tama tvoje kose nije više od puste boje
crna je
oči su ti bledi izlizani
duh Radnotija je u nama ohladilo
iz pravca gvožđare samo pešaci i biciklisti
remete naš poljubac
jer dakako snovi
bolje da ne kažem
ovamo već ne stižu
u prašini sedimo
iznad nas vrata lupaju
promaja je
ako moje telo u tvoje telo
tvoje telo u moje telo
jednom u cilj stiže
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Podolszki József: Barna, Forum 1982. 86. old. 

2021. január 5., kedd

Podolszki József Dobj a végtelenbe – U beskraj me baci

 

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Dobj a végtelenbe
 
Először is dobj a végtelenbe
a végtelen nagy felé előre
s a végtelen kicsit visszakövetelve is hiába nézzek
kezdet s vég felé
hagyj a mozgásra csak
számtalan formák örökegy egysége vonzzon és taszítson
mert kezdetben van a kezdettelen
és marad utánunk minden vég nélküli
szűnni nem tudó át- meg átváltozás
a mozgás az anyag létezési módja
ezt vésd agyamba
s hogy elválaszthatatlan egyik a másiktól
van tehát és így van a mindig-lüktetés tárt folyamata
tudatlan céltalan
és taníts tovább
szólj az ősökről is mi ott gomolyog forr nyüzsög párolog
miriád cikázó parányi alakban
tűztengerré eggyéomolva készül egyesülni
nagy dolog izzik most a mérhetetlen egyik zugában
báris számunkra nagy
milliárdnyi évmilliók alatt úgy alakulhat
a mindenség rejtett összefüggése itt hogy földünk kihasad
a hevült tömegből
irányát sem sejtve tapogat az anyag
még minden megtörténhet
lehetünk és nem is lehetünk majd
az őslét kavarog de hiányzanak az életcsírák
előbb a globális gócra tört anyag áll össze
bizonyosat mondok
s értek fogyhatatlan időhatárokat
szóval bizonyos időre bolygórendszerünkké
eközben semmi percig sem szünetel
a mozgás az anyag létezési módja
ezt el ne feledjük
áramlik hát a lét s dolgozik egyre csak magáért
s hogy ez a munka embert is teremthet még igen bizonytalan
lényegibb törvény szab most irányokat
függő itt a rend
hőre van szüksége
hűl hát világunk
ki sem alakulva készül bomlásra is
furcsa barbár szeszély
kiáltanánk fel már nekikeseredve
ám nincs ok haragra
az egymásban-együtt ellentét virágoz ki minket
itt a lehetőség
örvendjünk hát inkább ha puszta életünkért van kedvünk örülni
mert örök az anyag
teremthetetlennek és pusztíthatatlannak érzéke nem lehet
a múlandó iránt
ne hőbörögjünk hát
mérjük a létet saját mértékével
alapegysége
                   ne áltassuk magunk
nem a szervezet
nem is a már megszervezett anyag
valmi végtelen parány egynemű szemcse
vagy anyag előtti apró rezdülés
mi végtelen naggyá is bonyolódhat
de magáról le nem mond meg nem állapodik
fogjuk fel végre
                           a mozgás maga
semmi több ennyi az örökkévalóság
a végre tetten ért a biztos az ígért
kicsinyesség volna azon akadni fenn
miért nem ránk szabott
az örökegy-mndenség tárt kapujában
el sem kezdődött s már véget ér az ember
 
Forrás: Podolszki József Barna, Forum Újvidék 1982.
 
 
U beskraj me baci
 
Pre svega u beskraj me baci
napred prema beskrajno velikom
i ni beskrajno malenog zahtevajući prema početku i kraju
neka zalud gledam
samo kretanju me poveri
neka me večno jedinstvo bezbroj formi privlači i odbije
jer u početku je početak bez početka
i svaka i najmanja promena
koja prestanak ne poznaje iza nas ostaje
kretanje je način bitisanja materije
to mi u glavu ureži
i da su neodvojivi
dakle postoji i takav je otvoren proces večnog kljucanja
neuk besciljan
i uči me dalje
reci nešto i o pramagli što u mirijadama pomičnih sićušnih
formi tamo ključa vrvi isparava se
u more vatre pretvoreno ujediniti se sprema
u jednom kutku nemerljivog velika stvar se žari
bar za nas velika
tokom milijardu miliona godina skrivena povezanost svemira
sad se u tom pravcu može krenuti da iz usijane mase
naša zemlja se iscepi
materija ni svog pravca ne sluteći tapka
sve se još može dogoditi
možemo a i ne možemo postojati
komeša se prabit ali nedostaju klice života 
prvo na globalnu gomilu razbijena masa će se spojiti
govorim o neospornoj
i neiscrpnoj granici vremena
dakle u nekom vremenu o našem sistemu planeta
u međuvremenu kretanje način postojanje materije
ni jednog trenutka se ne prekida
to da se ne zaboravi
pa struji postojanje i bez prekida zbog sebe radi
i da taj rad i čoveka bi stvorio još je itekako neizvesno
pravce sad osobeniji zakon određuje
red je tu ovisan
toplinu treba
ta hladi se na svet
još neformirano i na raspad se sprema
neobičan varvarski hir
već bi ogorčeno uzviknuli
ali za bes nema razloga
suprotnost jedan u drugom-zajedno nas drži u životu
prilika je tu
rađe radujmo se ako smo zbog golog postojanja voljni radovati se
jer materija je večna
prema prolaznosti nestvorljiv i neuništiv
ne može biti osetljiv
pa nemojmo negodovati
postojanje njegovom merom merimo
osnovna jedinica mu je
                                     nemojmo se zavaravati
nije organizam
niti već organizovana materija
neko beskonačno maleno jednopolno zrno
ili sitan titraj pre materije
što se i u beskonačno veliko može isprekrštati
ali sebe neće se odreći neće zastati
shvatimo već konačno
                                    večnost je
kretanje toliko ništa drugo 
konačno na delu uhvaćena sigurnost obećanje
bilo bi sitničarenje za to se zapeti
zašto nije prema nama krojena
u širem otvorenim dverima večnog svemira
čovek još nije ni nastao a već se završilo
 
Prevod: Fehér Illés

 


2020. december 20., vasárnap

Podolszki József Remeg a dobhártya – Drhti bubno opno

 

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Remeg a dobhártya
 
Híreket hallgatunk
remeg a dobhártya
és szorul a szív
már megint magyaráznak
és döntenek megint
oly értelemben
hogy az ellenük vétett bűn
több mint a bűn maga
javítóvizsgára
nem lesz alkalom

Drhti bubno opno
 
Slušamo vesti
drhti bubno opno
steže se srce
opet objašnjavaju
i ponovo u tom smislu
odlučuju
da prema njima učinjen greh
veći je od samog greha
za popravni
prilike neće biti
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Podolszki József: Barna, Forum Újvidék 1982. 53. old.


2020. november 25., szerda

Podolszki József Orvul szeretlek – Kradom te volim

 

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Orvul szeretlek
 
Egy ablakra tapadt leheletnél
hasított belém
hogy lehetnél
és mindjárt az is
hogy persze lehetnék képlékenyebb anyag
egy szobrász kezében
csak bízni kell kellene abban a kézben
nagyon makacsul
így viszont orvul szeretlek
a kulcslyukon kileslek
mert nem lesz talpalatnyi hely
hova nélkülem nyugodtan
lefekhetsz
                   úgy legyen
                   mindörökre

Kradom te volim
 
Pri jednog na prozor zalepljenog daha
mi je sinulo
da bi mogla biti
i istovremeno i to
da u ruci jednog vajara i ja bi mogao biti
obradivija materija
samo bi toj ruci verovati trebalo
i te kako zadrto
ovako pak kradom te volim
preko ključaone te vrebam
jer ni pedalj zemlje neće biti
gde bi bez mene mirno
mogla leći
                   neka tako bude
                   za vek vekova
 
Prevod: Fehér Illés


 Forrás: Podolszki József: Barna, Forum Újvidék, 1982. 83. old. 


2020. november 9., hétfő

Podolszki József Mint az elkószáltak – Kao zalutali

 Képtalálat a következőre: „podolszki józsef”


Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.


Mint az elkószáltak
 
Itt ülök
tán ezredévek óta bogozva
a mindig másképp s a mindig másért
vetett béklyókba keveredve kavarodva
magamra hagyottan
mint az elkószáltak kiket nem keresnek
mert nem gyűlölnek de nem is szeretnek
kiket kallódásra szántak a mindenkori erők
kiktől soha senki nem vár semmit
akikért a veszett kutya sem tesz
fölös harapásnyit
 

Kao zalutali
 
Tu sedim
valjda hiljadama godina se otpetljavam
iz uvek drugačije i uvek
zbog drugih pravljenih stupica
usamljeno
kao zalutali koje ne traže
jer ne mrze al' ni ne vole
koje su svagdašnje sile na zaborav osudili
od kojih niko nikad ništa ne očekuje
zbog kojih suvišan zagriz
ni besan pas ne pravi  
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Podolszki József Barna, Forum Újvidék 1982. 45. old.

2020. október 18., vasárnap

Podolszki József Ó, Uram, engemet miért kísértesz? – O, Gospode moj, što me iskušavaš?

 

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Ó, Uram, engemet miért kísértesz?
 
Ó, Uram, engemet miért kísértesz?
Mintha helyet cserélt volna bennem az  Isten,
és helyet cserélt volna az Ördög is:
kénköves mérgek böfögnek belőlem,
izzó álmokat hoz minden éjszaka,
lányok forgatnak serény ölükben,
és én megfáradok.
Lepihennék benned.
De itt már nem kerül semmi a helyére.
Hol a te képbe vésett arcod,
mely előtt földre vetve magam
levezekelhetném tüzes bűneimet?
És hol a te kőből vájt, hűvös két szép kezed?
A végső lehiggadás...
Meghalnék végre.

O, Gospode moj, što me iskušavaš?
 
O, Gospode moj, što me iskušavaš?
Kao da je Bog u meni svoje mesto zamenio,
a i Đavo je mesto zamenio:
sumporaste otrove podrigujem,
svaka noć usijane snove donosi,
u revnosnim krilima devojke me vrte,
i ne umorim se.
U tebi bi se odmorio.
Ali tu više na svom mestu ništa neće biti.
Gde ti je u sliku urezano lice
ispred koje bi se na zemlji ležeći
svoje usijane grehe okajao?
I gde su ti iz kamena isklesane, lepe, hladne ruke?
Konačan smiraj...
Umro bi već.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Podolszki József: Át, Forum 1988.

2018. május 24., csütörtök

Podolszki József Ne hagyjatok az éjszakára – Nemojte me noću prepustiti

Képtalálat a következőre: „podolszki józsef”

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.


Ne hagyjatok az éjszakára

Ne hagyjatok az éjszakára
a kísértés múltán arra ébredek majd
hogy ropognak megfáradt tagjaim
idegen érintések pattognak le bőröm felszínéről
mert jártam valahol
voltam valakinél
aki magába burkolt és hurcolt
csak hurcolt értelmetlenül veszejtve el
s vesztve el önmagát
hisz egyikőnk se voltunk
megszűnt a másik a más
az egyformaság örvényében kavarogtunk
ki tudja milyennek jöttem onnan vissza
félek barátaim
üljetek hát mellém
vagy csapjunk fel éjjeli fosztogatóknak
mert vad hatalmak ólálkodnak kint az erkélyeken
virágcserepeink szélén pipiskedve
lesik az alkalmat
s el fognak ragadni

Nemojte me noću prepustiti

Nemojte me noću prepustiti
posle iskušenja probudiću se na to
da mi morni udovi krckaju
da sa površine moje kože tuđi doticaji otpadaju
jer bio sam negde
kod jedne
koja me je pokrila i nosila
samo nosila i mene nerazumno izgubivši
i sebe je izgubila
ta nijedan od nas nismo bili
onaj drugi drugačiji nije više postojao
u viru istovetnosti smo se vrtili
ko zna kakav sam se od tamo vratio
prijatelji moji bojim se
pa kraj mene sednite
ili neka u pljačkaše noći se pretvorimo
jer na balkonima divlji moćnici na saksijama
na prstima stojeći vrzmaju
priliku vrebaju
i zgrabiće me.

Prevod: Fehér Illés
Forrás - Podolszki József: Barna, Forum 1982. 49. old.

2018. május 16., szerda

Podolszki József Hiszek a megváltóban – Verujem u iskupitelju

Képtalálat a következőre: „podolszki józsef”

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.


Hiszek a megváltóban

Hiszek a megváltóban
hiszek azokban akik vízre lépve lépkednek tovább
akik elé tépett ruháját vetkőzi a nép
akikről zsoltárok zsongva zsonganak
hiszek szamaragoló királyaitokban
könyörületükben irgalmukban
hiszek a szavakba vésett ígéretben
hogy volt és lesz még másképp
e földön itt
hogy világmindenségek hiába sürögnek
mert intett a tiszta őszinte ítélet

Forrás - Podolszki József: Barna, Forum 1982. 5. old.


Verujem u iskupitelju

Verujem u iskupitelju
verujem u one koji zakoračivši na vodu dalje koračaju
ispred koje narod poderana odela skida
o kojima himne himne davore
verujem u vašim kraljevima koji sivca jašu
u njihovoj milosti pomilovanju
verujem u reči urezana obećanja
da je bilo i biće još drukčije
tu na toj zemlji
da vasione zalud se vrte
jer mahnulo je čist iskren sud

Prevod: Fehér Illés

2018. április 10., kedd

Podolszki József Új beszéden töröm a lelkem – Dušom nov jezik stvaram

Képtalálat a következőre: „podolszki józsef”

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.


Új beszéden töröm a lelkem

Új beszéden töröm a lelkem
mert a csillagok felől közeledőkhöz
akarok szólni most hallhatóbban
és világosabban hogy latba essék
ami embertől emberi hangon feléjük sugárzik
amivel meg kellene győznöm mindahányat
csak pillanatra forduljon vissza nyitott szemekkel
és a hátával takart fényt ismét arcunkig eresztve
nézzen szét közöttünk
nem vagyunk rosszak
feketébbre sikeredett lelkünk nem a kor ördöge
nem förtelmes kór lappang szívünk helyén
mi csak ülünk állunk megyünk nézelődünk
azután beszélünk
mint akik tudják hol az igazi láng
és hogyan festenek az elébe tartott kis és nagy dolgaink
hát jól értsük meg egymást
máglyákat rakni így is úgy is
egyaránt lehet

Forrás: Barna, Forum 1982. Kőtábláim válladra ciklusból 63. old.


Dušom nov jezik stvaram

Dušom nov jezik stvaram
jer sad razgovetnije jasnije želim
govoriti onima koji se sa zvezde približavaju
da to što prema njima
ljudskim glasom zrači ima svoju težinu
čime bi svakog od njih ubediti trebao
otvorenim očima nek se samo na tren okrene
i leđima zaklonjenu svetlost do naših lica ponovo puštajući
nek između nas zagleda
nismo izvitopereni
nije đavo epohe što su naše duše crnije
na mestu naših srca nije užasna zaraza
mi tek sedimo stojimo koračamo razgledamo
potom govorimo
kao oni koji znaju gde je istinski plamen
i ispred njega stavljeni naši mali i veliki poslovi kakvi su
pa shvatimo jedan drugog
lomača podjednako može biti sastavljena
i ovako i onako

Prevod: Fehér Illés