Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Birtalan Balázs. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Birtalan Balázs. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. augusztus 14., vasárnap

Birtalan Balázs Ez a reggel – Ovo jutro


Képtalálat a következőre: „birtalan balázs”

Birtalan Balázs
Budapest, 1969. október 12. – Budapest, 2016. május 14.

Ez a reggel

Úgy bukkant elém ez a reggel,
mint fűbe rejtett piros tojás.
Ma nem találom a végzet sorait.
Tavaszi a kávé, a cigaretta.
Szelíd vakkantással kéredzkedett kezembe
tollam, ölembe füzetem – ama félig írt.
A tegnapok s holnapok közti rést szétfeszíti,
betölti e csütörtöki ajándék-vasárnap.
Kint villamoszörgés, verébricsaj,
mint bármikor ezelőtt, ezután,
de most pasztellszínekkel csusszannak felém,
s félretéve bölcs miérteket,
engedem csak, hogy átitassanak,
hogy szivarzsebébe dugjon a jelen.

Ezen a reggelen nem vagy itt,
és mégis itt vagy, és fogod a kezem.

Ovo jutro

Ovo jutro ispred mene tako se pojavio,
kao u travu sakriveno uskrsno jaje.
Danas nigde redova sudbe.
Kafa, cigara su proletne.
Pero pitomim lavežom tražio mesto u mojoj
šaci, a u naručju sveska – ona napola ispisana.
Pukotinu između juče i sutra ta poklon-nedelja četvrtka rastisne, upotpuni.
Vani zvuk tramvaja, glasanje vrabaca,
kao kad god pre, ubuduće,
ali sad prema meni pastelnim bojama klize,
ostavljajući mudre upite,
tek pustim da me prožimaju,
da me sadašnjost u gornji džep stavi.

Nisi tu ovog jutra,
ipak si tu, i ruku mi držiš.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: 


2016. július 9., szombat

Birtalan Balázs Két vélemény – Dva mišljenja


Képtalálat a következőre: „birtalan balázs”

Birtalan Balázs
Budapest, 1969. október 12. – Budapest, 2016. május 14.
 
Két vélemény

– És mi arra születtünk,
hogy (...) játsszunk még tovább,
játsszunk még tovább!

– Nem.

Dva mišljenja

– I rođeni smo zato
da (…) još dalje igramo,
još dalje, igrajmo!

– Ne.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://birtalan.blogspot.rs/





2016. június 19., vasárnap

Birtalan Balázs Heuréka – Eureka


Képtalálat a következőre: „birtalan balázs”

Birtalan Balázs
Budapest, 1969. október 12. – Budapest, 2016. május 14.

Heuréka

– szakadt fel ziháló mellkasából a megkönnyebbült sóhaj,
miután pár percig hülyén állva zárt ajtaja előtt,
jobb híján ismét végigfutotta a várost,
s az öltözőben,
kétségbeesett kapkodással tapogatva
otthagyott ruhái redői között,
végre rámarkolt
saját lakáskulcsára.


 Eureka

– oslobodio se iz njegovog
grudnog koša olakšavajući uzdah,
kad je nakon zabezeknutog stajanja ispred zaključanih vrata,
brže bolje ponovnog pretrčavanja grada,
očajničkog
žurnog preturanja nabora
u svlačioni ostavljenih komada odela
konačno zgrabio ključeve
vlastitog stana.

Prevod: Fehér Illés


2016. június 11., szombat

Birtalan Balázs Márciusban a mólón – U martu na doku


Képtalálat a következőre: „birtalan balázs”
 

Birtalan Balázs
Budapest, 1969. október 12. – Budapest, 2016. május 14.
 

Márciusban a mólón
 
„Hát, köszi mindent, sok évre visszamenőleg, szia, Balaton” – mondtam magamban,
s visszaindultamban
följebb húztam télikabátomon a cipzárt.

A víz megloccsant, mintegy válaszként,
nekicsapódva a mólónak.
Nem lehetett félreérteni.

„Te is fogsz nekem” – feleltem, de továbbmentem utamon.

Tovább.
 
U martu na doku
 
„Pa, hvala za sve ove godine,
zdravo, Blatno jezero” – mrmljao u sebi,
i u povratku
sam vetrovku jače prigrnuo.
 
Naletivši na dok, voda zapljusne,
kao da je odgovorila.
Bila je nedvosmislena.
 
„I ti ćeš mi držati” – odgovorio sam
ali na svom putu dalje krenuo.
 
Dalje.
 
Prevod: Fehér Illés
 


2016. május 21., szombat

Birtalan Balázs A lárma születése – Rađanje galame


Képtalálat a következőre: „birtalan balázs”
 Birtalan Balázs
Budapest, 1969. október 12. – Budapest, 2016. május 14.

A lárma születése

Kezdetben volt a csend.
Csend volt, nem süketség:
részecskék, csillagok keletkeztek,
s indultak útjukra az anyag mélysége,
az űr tágassága fele.
Csend volt: a kozmosz csendje.

Ezerfelé hömpölygött a csend, a Föld felé is.
Csend volt, nem süketség:
tengerek, folyók bömböltek,
kontinensek robbantak létre,
hegyek születtek, haltak.
Csend volt: a bolygó csendje.

Megsokszorozta magát a csend, életté vált.
Csend volt, nem süketség:
ősgyíkok trappoltak,
madarak rikoltoztak,
ragadozók lihegetek, prédáik hördültek végsőt.
Csend volt: a vadon csendje.

Rácsodálkozott a csend önmagára.
Csend volt, nem süketség:
lábak dobogták a táncot,
ének szólt szerelemről, idézett hősi csatákat,
mese kanyargott szívtől szívig, a titkok útján.
Csend volt: az ember csendje.

Birtokká vált a csend, vagyontárggyá.
Egy este valaki kezébe vette,
megtörte és tanítványainak adta,
s mi e megtört csendet adjuk tovább máig,
egyre fokozódó lármával,
az ő emlékezetére.

Rađanje galame

U početku je tišina bila.
Tišina je bila, a ne gluhoća:
delići, zvezde su nastale
i svojim putem prema dubini materije,
prostransvu vasione krenuli.
Tišina je bila: tišina kosmosa.

Tišina se u sve pravce širila, i prema Zemlji.
Tišina je bila, a ne gluhoća:
more, reke su hujile,
kontinenti u eksplozijama oživeli,
brda su se rodili, isčezli.
Tišina je bila: tišina planete.

Umnožila se tišina, u život se pretvorila.
Tišina je bila, a ne gluhoća:
pragušteri su jurili,
ptice glasale,
grabljivci dahtali, žrtve zadnji hropot ispuštali.
Tišina je bila: tišina divljine.

Sam sebi se čudila tišina.
Tišina je bila, a ne gluhoća:
noge su tokom plesa topotale,
pesme na ljubav, junačke bitke podsećale,
bajke putem tajni, od srca do srca kolale.
Tišina je bila: tišina čoveka.

Tišina je postala baština, predmet imovine.
Neko ju je jedno veče u ruke uzeo,
prelomio i svojim učenicima dao,
a mi danas tu prelomljenu tišinu odašiljamo,
uz sve jaču galamu,
na njegovo sećanje.

Prevod: Fehér Illés


2016. május 13., péntek

Birtalan Balázs Amikor rájössz milyen – Kad saznaš kako je – When You Realize What It’s Like


Képtalálat a következőre: „birtalan balázs”

Birtalan Balázs Budapest, 1969. október 12. –

Amikor rájössz milyen

 „El sem tudod képzelni, milyen boldog vagyok!”
   (Tadeusz Borowski: Nálunk, Auschwitzban)


amikor a fájdalom
az éjszakát
a végtelenbe nyújtja
rájössz
milyen nagyszerű dolog az alvás

amikor minden lépést eltervezel
talpad mely négyzetcentimétereire
nehezedhetsz büntetlenül
rájössz
milyen fantasztikus képesség a járás

amikor napod fő szervezési elve
minél kevesebb tárgyhoz kelljen
hozzáérned
rájössz
milyen főúri luxus a tapintás

amikor hetek óta
képtelen vagy kinyitni
egy könyvet
rájössz
milyen ajándék az olvasni tudás

amikor
mindezen rájövések
sorokká rendeződnek
rájössz
milyen kegyelmi adomány a rák

amikor rájössz
ez kellett ahhoz
mindezen közhelyekre rájöjj
rájössz
milyen vak a csodákra az ember

Kad saznaš kako je

„Ni zamisliti ne možeš, koliko sam sretan!“
(Tadeus Borovski: Kod nas, u Aušvicu)

kad tišnja
noć
u beskraj produži
saznaš
kako je prekrasno spavati

kad svaki korak isplaniraš
na koje kvadratne centimetre stopala
možeš nekažnjeno nasloniti se
saznaš
kakva je fantastična sposobnost hodanje

kad ti je glavni princip organizacije dana
kako što manje predmeta
dotaći
saznaš
kakav veličanstven raskoš je doticaj

kad nedeljama
nisi sposoban ni jednu knjigu
otvoriti
saznaš
kakav dar je moć čitanja

kad
sva ta saznanja
u redove se slažu
saznaš
kakva milostinja je rak

kad saznaš
trebao bi sve te
banalne fraze da prepoznaš
saznaš
kako je čovek za čuda slep

Prevod: Fehér Illés


Amikor rájössz milyen

 „El sem tudod képzelni, milyen boldog vagyok!”
   (Tadeusz Borowski: Nálunk, Auschwitzban)


amikor a fájdalom
az éjszakát
a végtelenbe nyújtja
rájössz
milyen nagyszerű dolog az alvás

amikor minden lépést eltervezel
talpad mely négyzetcentimétereire
nehezedhetsz büntetlenül
rájössz
milyen fantasztikus képesség a járás

amikor napod fő szervezési elve
minél kevesebb tárgyhoz kelljen
hozzáérned
rájössz
milyen főúri luxus a tapintás

amikor hetek óta
képtelen vagy kinyitni
egy könyvet
rájössz
milyen ajándék az olvasni tudás

amikor
mindezen rájövések
sorokká rendeződnek
rájössz
milyen kegyelmi adomány a rák

amikor rájössz
ez kellett ahhoz
mindezen közhelyekre rájöjj
rájössz
milyen vak a csodákra az ember

When You Realize What It’s Like

 ”You simply can’t imagine how happy I am!”
  (Tadeusz Borowski: With Us In Auschwitz)


when pain makes
the night
stretch into infinity
you’ll realize
how marvellous it is to sleep

when you plan each single step
which square centimetres of your foot will
tolerate to be pressed with your weight
you’ll realize
how fantastic it is to be able to walk

when the main logistics of your day is
that you should have to touch
the fewest possible objects
you’ll realize
what luxury it is to feel with your fingers

when for weeks
you’ve been unable to open
a book
you’ll realize
what a gift it is to be able to read

when
all these recognitions
appear lined up
you’ll realize
what a blessed gift cancer is

when you realize
it was what you needed
to realize all these clichés
you’ll realize
how blind man is to miracles

Translated by N. Ullrich Katalin