A. Túri Zsuzsa: Mindig piros – Uvek je crvena

 

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Mindig piros   Mindig piros A tiszta vér. Amíg folyik. Mindenkinél. Egyenlőnek Teremtetett Mindenki, kit Idevetett A véletlen, A Jóisten, Ki tudja? Talán nincsen Senki ott fönt. Csak mi itt lent. Kint a kétely, Remény itt bent... Mindig piros A vér színe. Míg dobog az Ember szíve. Kémleljük a Fakó eget, Mondogatjuk Épp eleget: Jogunk van a Szabadsághoz, Az élethez, Biztonsághoz, Egészséghez, Boldogsághoz, Aztán csendes Szép halálhoz. Repkedünk a Hálók között, Minden lezárt. Minden kötött. Mindig piros A tiszta vér. Az ember fél. Mégis remél. Te se gondold Többnek magad. Idő a zár, Hit a lakat.

Uvek je crvena   Čista krv je Uvek crvena. Dok teče. Kod svakoga. Ko zna Da li svi mi Koji smo slučajno Ili voljom Oca nebeskog Ove stvoreni, Jednaki? Možda tamo gore Nikog nema. Samo mi ovde dole. Kao skepsa, Nada tu unutra… Boja krvi je Uvek crvena. Dok srce čoveka Kuca. Posmatramo Sivo nebo, Baš dovoljno Spomenemo: Imamo pravo na Slobodu, Život, Sigurnost, Zdravlje, Blagostanje, A posle na tihu, Smernu smrt. Između mreža Lebdimo, Sve je zatvoreno. Sve je svezano. Čista krv je Uvek crvena. Čovek je u stalnom strahu, Ipak se nada. Ni ti nemoj misliti, Da si iznad svega. Vreme je brava, Omča je vera.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

A. Túri Zsuzsa Emlékszel – Dal´ se sećaš

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Emlékszel

Emlékszel?

Hányszor jártunk együtt a temetőben

gondtalan gyerekként,

november pókhálós,

nyúlós délutánjain,

tejes ködben,

vidáman,

meg persze máskor is.

Mindig halnak meg emberek.

Emlékszel?

Minden temetésen nevetőgörccsel küszködtünk,

nem, nem voltunk gonoszak,

de elég volt a másikra nézni,

ilyen hatással voltunk egymásra…

A már megásott sírgödrök

fogatlan szájakként vártak “lakóikra”,

hogy elnyeljék őket,

mi pedig lökdöstük egymást,

s ha valamelyikünk elesett,

a másik felsegítette és folytatódott a játék,

a kergetőzés a fejfák között,

a sárban.

Orrunkat facsarta a mindig nedves föld illata.

Emlékszel?

Egyszer

varjúszerű öregasszonyok,

tiszta feketében,

elfogtak bennünket egy hosszú búcsúbeszéd alatt és befogták a szánkat,

kezük,

mint a kiszáradt kenyérhaj,

reszelős,

“ejnye, gyerekek”, károgták,

szaguk :

molyirtóval kevert levendula.

Nekünk meg a könnyünk csorgott a nevetéstől.

Február környékén repedezett a föld és jajgatott a szél.

Virágokat vittünk egy sírra

egy másikról,

mert színesek voltak és beragyogták a telet.

Emlékszel?

Az omladozó keresztek között májusban bújócskáztunk,

s lógattuk lábunkat a magas sírkövekről.

Harangozónak akartunk menni,

mert állítólag könnyű munka és jól fizet.

Emlékszel?

Augusztusban fröcsköltük a vizet,

mert meleg volt,

mert fiatalok voltunk,

mert éltünk.

Most érted szól a harang

és én

magamat sajnálom.

Velem mi lesz?

Forrás: http://ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/3491-emlekszel.html

Dal´ se sećaš

Dal´ se sećaš?

Koliko puta smo na groblju

kao bezbrižna deca

tokom sluzavih, jesenskom svilom punim

novembarskih popodneva,

u mlečnogustoj magli

veselo hodali,

i naravno i drugim prilikama.

Ljudi uvek umiru.

Dal´ se sećaš?

Tokom svake sahrane grčom smeha smo se borili,

ne, nismo zlobni bili,

ali bilo je dovoljno da se međusobno pogledamo,

na jedan drugog takav uticaj imali...

Već iskopane rake

„stanare” poput krezubih usta su čekale,

da ih progutaju,

a mi smo se gurkali,

ako bi neko od nas pao

drugi bi ga podigao i igra bi se nastavila,

trčkaranje između nadgrobnih spomenika,

u blatu.

Mirisom vlažne zemlje smo bili opijeni.

Dal´ se sećaš?

Jednom

starice poput vrana

skroz u crnini

tokom nekog dugačkog oproštajnog govora začepili su nam usta,

njihove ruke

kao isušena kora hleba,

durnovite su bile

„do đavola deco”, gakale,

na levandu sredstvom za istrebljenje moljaca pomešanom

mirisale.

A mi smo pucali od smeha.

Negde u februaru zemlja je pucala i  vetar zavijao.

Na grob cveće smo nosili

sa jednog drugog,

jer šareni su bili i zimu ozarili.

Dal´ se sećaš?

Između trošnih krsteva u maju žmurke smo igrali

te na visokim nadgrobnim spomenicima lenčarili.

Hteli smo zvonari postati,

jer navodno je lak posao i dobro plaćen.

Dal´ se sećaš?

U avgustu vodu smo prskali

jer je vrućina bila,

jer smo mladi bili,

jer smo živeli.

Sad zvono zbog tebe se oglašava

a ja

sebe žalim.

Šta će sa mnom biti?

Prevod: Fehér Illés

A. Túri Zsuzsa: Post mortem – Post mortem

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Post mortem Nem akarok a föld gyomrában rohadni nem kell márvány kőlap, virág, vagy kereszt, remélem könnyű lesz nektek elfogadni, hogy mi eddig tartott, végleg elereszt. Tisztulni akarok, dobjatok a tűzbe, hadd legyek füstfelhő, pernye, hamu, por, csak dalban maradjak, emlékekbe fűzve, ne legyen imádság, vagy halotti tor. Két kiló hamumat szórjátok a szélbe, s mazsolaszín égen, üstökös legyek, olvadjak pörögve a díszletbe, végre, szippantsanak be a végtelen terek.

Post mortem Ne želim u utrobi zemlje truliti mermerska ploča, cvet ili krst mi ne treba, nadam se biće vam lako prihvatiti, što me je dovde držalo zavek me ispusti. Želi da se očistim, u vatru me bacite, neka budem oblak dima, gar, pepeo, prašina, neka tek u pesmi ostanem u uspomene utkano nek ne bude molitve ili daće. Dve kile mog pepela u vetar bacite, neka na nebu boje grožđice kometa budem, neka se vrteći u okoliš utopim, neka me beskonačan prostor udiše. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/2933-post-mortem.html

A. Túri Zsuzsa Emlékek az embertelenségről – Uspomene na zverstva

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Emlékek az embertelenségről

Petschauer

Fára mászni és kukorékolni
mire volt jó a mentesség
az érmek itt nem értek semmit
s a semlegesség
nem létezett
honfitársai gyalázták
nem az ellenfél
jéghideg víz fagyott testére
megfagyott ő is estére
miközben szemei előtt
aranykardok villogtak.

***

Amikor az utolsó remény is
elhalt mert nem válogatták ki munkára
tudta felesleges miközben sorban állt a kamra előtt öregen
vacogva arra gondolt talán lehet
üzenni
a környező falvaknak
az emberek elhiszik
eljönnek megsemmisíteni az embertelen
világot megmentik aki menthető lehet
üzenni
füstjellel
a környékre és esetleg
haza.

***
A menet megállt s vele a csizmacsattogás
elhallgatott az ének
csönd lett teremtés előtti
visszanéztek rá ahogy kilépett a sorból
eltűnt a nyaklánc mondta
könnyek közt hajolt a földre
az első ütés után az árokba fordult
a mama nyaklánca eltűnt suttogta
miközben puskatussal agyonverték.

***
Nem hitte el amit meséltek
szerintük összevarrják az ikreket
ő azt mondta hiszem ha látom
de nem volt ideje
ment ő is az első csoporttal
a feleslegesekkel
a kamrák felé.

Forrás: http://ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/2307-emlekek-az-embertelensegrol.html

Uspomene na zverstva

Pečauer*

Penjati se na drvo i kukurekati

čemu je služilo izbavljenje

medalje ovde ništa nisu vredele

a neutralnost

nije postojala

sunarodnjaci su ga beščastili

ne protivnici

njegovo telo led je pokrilo

do naveče i on se smrznuo

dok ispred njegovih očiju

zlatne sablje sevale.

***

Kad je i poslenja nada

nestala jer ga na posao nisu izabrali

znao je izlišno je dok je u redu ispred komore ostarelo

cvokoteći

stajao pomislio je možda je moguće

okolnim selima

poruku poslati

ljudi će poverovati

doćiće uništiti bezdušan

svet spasiti što se spasiti može

poruku poslati

znacima dima

okolini i eventualno

doma.

***

Kolona se stala a i tutanj čizama

utihnula je pesma

nastala je tišina ona pre stvaranja

pogledali su ga kako je iz kolone istupio

nestala mi je ogrlica rekao je

suznim očima se ne zemlju sagnuo

posle prvog udarca u jarak je pao

nestala je mamina ogrlica šaputao je

dok su ga kundacima ubili.

***

Što su pričali nije poverovao

tvrdili su blizance sašiju

on je rekao verujem ako vidim

ali nije imao vremena

sa prvom grupom je išao

sa suvišnima

prema komorama.

*Atila Pečauer (Petschauer Attila: 1904 – 1943, mađarski mačevalac, olimpijski pobednik.)

Prevod: Fehér Illés

A. Túri Zsuzsa: Az utolsó találka – Poslednji susret

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Az utolsó találka Tóparton egy kis padon : -    Te én ezt nem folytatom... Lanyha szellő lengedez -    De, hát azt mondtad, szeretsz... Hangol egy utcazenész -    Hidd el, nekem is nehéz... Távol egy gyermek nevet -    De az asszony nem szeret ! Tompák az utcazajok -    Igen, magányos vagyok... Dörren az ég egy nagyot -    Azt ígérted, elhagyod! Az eső is elered -    Ott vannak a gyerekek... A por vízzel elegyül -    Nem hagyhatsz itt egyedül! Esernyők fejek felett -    Ezt tovább így nem lehet... A Liget napfénytelen -    Mi lesz akkor énvelem? Tető alá fut a nép -    Valaki helyembe lép... Lassan már minden tocsog. -    Nem lehetsz ilyen mocsok! Villám villan fényesen -    Nyugodj már meg, édesem! Sár csorog lábszárakon -    Nem úszod meg szárazon! Végre itt egy menedék -    Jaj, tudod, a csemeték... Átázott a széldzseki -    Nem mondtad el még neki? Sokan állnak egy helyen -    Elolvasta a csetem. És mindenki nyugtalan -    Akkor megölöm magam! A férfi taxinak int -    Ne fenyegess már megint! A nő forgatja a szemét -    Tönkreteszlek, te szemét! A srác beül a kocsiba -    Untalak már, te liba!

Poslednji susret Na obali jezera na jednoj klupi: -  Ja to neću nastaviti... Lahor je -  Ali rekao si, voliš me... Sa ulice muzika se čuje -  Veruj mi i meni je teško... U daljini dečak se smeje -  Ali žena te ne voli! Ulična buka je tupa - Da, usamljen sam... Zagrmi - Obećao si, napustićeš nju! I kiša je počela padati - Deca su u pitanju... Prašina sa vodom se meša - Ne možeš me samu ostaviti! Kišobrani su iznad glave prolaznika -  Ovako dalje se ne može... Sumorno je - Šta će biti sa mnom? Narod ispod oluka se stiska -  Neko će na moje mesto doći... Polako je sve u lokvi. -  Takav gad ne možeš biti! Grmljavina -  Draga moja, smiri se! Blato je na nogama -  Nećeš tek tako se izvući! Konačno neko utočište -  Ma ne, znaš, potomci.. Kaputić je skroz mokar -  Još nisi joj rekao? Gužva je -  Pročitala je na poruci. Svi su nemirni -  Onda ću se ubiti! Muškarac taxi zove - Nemoj mi ponovo pretiti! Žena izbezumljeno -  Uništiću te, smradu jedan! Mladić ulazeći u kola -  Dosadila si mi, gusko jedna! Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/1443-az-utolso-talalka.html

A. Túri Zsuzsa: Tudod – Znaš

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Tudod Tudod, mindent megírtak már százszor, a szavakkal te akárhogy játszol, képzeleted is akárhogy táncol, minden mondat láncra verve lépked, minden sor időbe zárt kísértet... 2016. nov.8.

Znaš Znaš, sve je već sto puta napisano, sa rečima ma kako igraš, tvoja mašta ma kako titra, svaka rečenica na lance vezano korača, svaki red je u vreme zatvorena utvara... 8. nov. 2016. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/1082-tudod.html

A. Túri Zsuzsa: Szakítás – Raskid

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Szakítás Kávézó-faasztal-lámpa Szemedben-szememben-lándzsa Teagőz-suttogás-átok Elnyomott-legyőzött-álmok Fapadok-pincérek-emlék Szétzúzott-kifacsart-egység Szavaid-szavaim-szúrnak Árnyékok-hosszúra-nyúlnak Átadok-aláírsz-vádolsz Vádollak-gyászollak-gyászolsz. Tányérok-kabátok-ablak Kapaszkodsz-elengedsz-hagylak. Ismerős-gerincív-vége Idegen-magányban-béke. Elnyomott-szabadult-kínok Szerettél-szeretlek-sírok.

Raskid Kafana-drven sto-svetiljka U tvom oku-u mom oku-strela Para čaja-šapat-kletva Prigušena-pobeđena-ushićenja Drvene klupe-konobari-uspomena Razbijena-isceđena-celina Tvoje reči-moje reči-ozlojeđe Izdužene-su-senke Predajem-potpišeš-optužuješ Optužujem te-tugujem-tuguješ. Tanjuri-kaputi-prozor Hvataš se-ispustiš me-ishod. Poznat-svod kičme-kraj U stranoj-samoći-smiraj. Prigušene-oslobođene-brige Plačem-voleo si me-volim te. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.montazsmagazin.hu/turi-zsuzsa-genfben-el-ott-irja-verseit

A. Túri Zsuzsa: Nem azért – Ne zbog toga

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Nem azért Nem azért szeretlek kergetlek kereslek hanem azzal együtt annak ellenére mégis és én is hiszek a jeleknek felvettél tartottál neveltél rámégtél sötéten sötétben a fényben kiégtem meg féltem reméltem nem érted énértem félek és tán érted a csendet a rendet a trendet a szennyet de leléptem mert vártalak várlak a csönd alatt mert vagy de mondd minek vagy csak egy senkinek gyászolnék nem lehet vállalnék terheket amíg élsz nem tudok csak futok csak futok utánad könnyeim izzadságcseppekként remegnek sósan száradó sósav vagy Hypo kimarja lemarja szétmarja arcom szívem lemossa szétmossa felmossa mindenki leszarja.

Ne zbog toga Ne volim te jurim tražim zbog toga nego s tim zajedno uprkos tome ipak i ja verujem znacima podignuo si me držao odgojio sa mnom goreo mrko u mraku na sjaju izgorela sam i bojala se nadala sam se ne zbog tebe zbog sebe se bojim i možda shvaćaš tajac i red i trend i kal ali otkidam jer sam te čekala čekam te ispod zatišja jer postojiš al reci zbog čega postojiš tek jednog nepostojećeg bi oplakivala nemoguće je bi prihvatila obaveze dok živiš ne znam tek brzam tek brzam za tobom suze moje poput kapi znoja drhte slano se suši kiselina sona ili Hipo izgrize nagrize razmrvi mi lice srce opere sapere ispere svi samo skrnave. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/898-nem-azert.html

A. Túri Zsuzsa: Semmi(tológia) – Ništa(logija)

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Semmi(tológia) Csúszós éj : pikkelyes cseppfolyós bodzaköd egybeköt félrelök szédülök szédülök semmit a semmi- be mos- na, ha mostoha foltokat oldana toldana mintha a minta a sebszínű foltfolyam volna még párhuzam régi vég kisajtolt toldalék titkok meg rejtjelek aszfaltrajz- rengeteg nyílt örvényt rejtenek hangzuhany szellemek füstszínű életek savas-sós fellegek lyukas tért metszenek lámpafény kell ide sehonnan semmibe ellened ellenem nélküled nélkülem üres kert sóhajok fulladunk fulladok fákkal halt holnapok pupillák semmibe tágulnak semmire.

Ništa(logija) Klizava noć: krljušasta tečna magla spaja odgura vrti mi se vrti mi se ništa bi u niš- ta pra- la, ako bi maćehinske fleke rastvarala produžavala kao da bi formula tok zakrpe boje rane bila još poređenje otrcan sag isceđen dometak tajne omame na pločniku šume crteža otvorenu čevrntiju skrivaju bujica glasova duhovi životi boje bugije kiseli-slani oblaci prazninu predela seku svetlost svetiljke nam treba ni od kuda ni u što protiv tebe protiv mene bez tebe bez mene prazan vrt uzdasi gušimo se gušim se s drvećem umrle sutrašnjice zenice u ništa na ništa se šire. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1857920477764343&set=a.1808473006042424.1073741835.100006392265732&type=3&theater