Keresés ebben a blogban

2018. február 9., péntek

Rebeka Čilović Album za prognane (odlomci) – Száműzöttek albuma - részletek


Rebeka Čilović Berane 8. jul 1988. –

Album za prognane – odlomci

Zagrizla bih jabuku koju
Sam hiljadama godina prije
Vidjela u tvojoj bašti

Plašim se da su mi zubi slabi
Pokušam li
Ostaću ružna

Ne znaš koliko sam puta
Poželjevši tuđe
Gubila
Snagu
Ujeda

Sada me nudiš
Šamaraš me svježe obojenom kosom
Uzimaš eterično ulje
I prosipaš ga po mom tijelu
Želiš da izbrišeš starost vremena

Ideš
Kažeš
Uzmi je
Neće te valjda i ovoga puta kazniti Bog

***

Kako sam se radovala
Kada si shvatio da ću biti
Prognana

Kapke sam ti spržila poljupcima
Odvela te do obale
Svukla ti muškost
Kaznila te

Kastriraću ti grkljan
Da nikada do mojih ušiju ne stigne
Krik koji budi u meni
Majku
Za obezglavljene sinove

***

Juče je udovica
Sa prvoga sprata
Skinula jabuku sa krova

Slijepcu je bila svadba

Nevjesta mu je bez ruku
Kopala raku

Svirači su pozvali narikače
Tri

Raspuštenice su se nevine vratile svom ljubavniku

Fotograf je sliku rode poslao u svijet
Okolo su starci milovali stomake

***

Starija sam od zbira svojih godina
Nosim sa sobom miris hotela
U kojima nikada ne odsjedam

Koraci bi me mogli odvesti do gradova
Koje neću pronaći na mapi svijeta

Pozajmljujem knjige sa posvetama
Ne mogu da ih sve smjestim
U trideset pet kvadrata

Samujem na poslu kojeg nemam
Bježim od poezije
Ona me proganja

Učim se da budem vješta
Kada gost dođe
Poslužim ga kafom
I brinem jesam li je posolila

***

Bila bih srećna da imam Pariz i vrijeme
Posadila bih ruže i vrištala

Para koja se izdiže nad Senom
Natjerala bi me da raskopčam ogrtač
Osjetila bih so koja podmlađuje dojke

Na pijaci bih kupila drvenog konjića
Sa njim bih prejahala vrijeme
Treba mi Pariz sa kafićem u ulici
Place de la Concorde

Okružena grizetama koje kupuju hašiš od
                                       direktora galerije
Pljunula bih sliku
Jer stihom ne mogu da platim piće

Ustajem od radnog stola
Vežem kosu u punđu
Stežem
Jako
Pucaju vlasi i na tjemenu prave put
Koji će me odvesti do Češke
Kupiću danas drvenog konjića
I staviću ga na radni sto
Pokraj slike (naizgled) srećne žene
Száműzöttek albuma - részletek

Abba az almába harapnék
Amelyet évezredekkel ezelőtt
Kertedben láttam

Félek fogaim gyöngék
Ha próbálkozom
Csorba maradok

Fogalmad sincs
A másét megkívánva hányszor
Gyengült
Harapásom
Ereje

Most ajánlkozol
Frissen festett hajaddal pofozol
Illóolajat veszel
Amivel testemet öntözöd
Az eltelt időt akarod kitörölni

Mégy
Mondod
Vedd el
Az Isten ezúttal tán nem fog büntetni

***

Hogy örültem
Mikor felfogtam
Elüldöznek

Szemhéjadat csókjaimmal perzseltem
A partra vezettelek
Férfiasságod kitártam
Megbüntettelek

Gégédet kasztrálom
Hogy azt a sikolyt
Mely a lejezett gyerekek anyját ébreszti
Bennem
Fülem sosem hallja

***

Tegnap az első emeleten
Élő özvegyasszony
A tetőről levette az almát

Vak ember esküvője volt

Sírját kar nélküli menyecske
Ásta

A zenészek siratóasszonyokat hívtak
Háromat

Szeretőjükhöz szűzen tértek vissza az elhagyottak

A fényképész a világba a gólya képét küldte
A környékben hasukat símogatták az öregek

***

Éveim összegétől idősebb vagyok
Az általam soha nem látogatott
Hotelek illatát viszem magammal

A térképen meg nem található városokba
Vihetnek el lépteim

Ajánlásokkkal ellátott könyveket kölcsönzök
A harmincöt négyzetméterbe
Nem tudom mindet elhelyezni

Nemlétező munkahelyemen magam vagyok
Menekülök a költészettől
Üldöz

Képezem magam ügyes akarok lenni
Mikor vendég jön
Kávéval kínálom
És odafigyelek megsóztam-e

***

Boldog lennék Párizs és az idő tulajdonosaként
Rózsát ültetnék és visítanék

A Szajna felett lebegő pára
Felöltőm széttárására birna
És megérzném a melleket frissítő sót

A piacon falovat vennék
Az időt azzal ugornám át
Nekem Párizs a Place de la Concorde
Utcán lévő kávézóval kell

Tele szeretőkkel akik a galéria igazgatójától
                                          hasist vásárolnak
Képet köpnék
Mert az italt verssorokkal nem fizethetem

Elhagyom íróasztalom
Hajamat kontyba kötöm
Megszorítom
Erősen
Szakadnak a szálak és fejtetőmön utat nyitnak
Amelyik Csehországba vezet
Ma falovat vásárolok
És íróasztalomra teszem
A (látszólag) boldog asszony képe mellé

Fordította: Fehér Illés
Izvor: http://montenegrina.net/fokus/rebeka-cilovic-album-za-prognane/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése