Keresés ebben a blogban

Betöltés...

2016. szeptember 26., hétfő

Hurt Judit Hervadás – Uvenuće

Képtalálat a következőre: „hurt judit”
Hurt Judit Budapest, 1957. november 06. –


Hervadás

Hajnalban van a csendnek
magasztossága, átható
némasága valahogy más,
mint az éj hallgatása.

Talán a nyárnak van
ilyen lassú hervadása,
mikor zöld vérét hullajtja
a lomb ősszel az elmúlásba.

Az időt jelző reggeli
harangszó fémes zúgása
nekem sem kegyelmez,
kéretlen, gyűrt ráncok
rajzolódnak arcomra
lejáró időm jelezve.

Súg a hajnali, titokzatos
csend fülembe: te is testből
születtél testbe, sejtjeidbe
az elmúlást mélyen elrejtve.

Uvenuće

Uzvišenost tišina u svanuću
poseduje, njena prodorna
nemost je nekako drugačija
od ćutanja noći.

Tako usporeno možda
samo leto vene
kad u jesen zelena krv
krošnje u moriju pada.

Jutarnje označavanje vremena
metalng zvuka zvona
ni mene ne štedi,
prolaznost vremena
na mom licu nepozvane,
zgužvane bore označavaju.

Tajanstvena tišina svanuća
šapuće mi: i ti si iz tela
u telo rođena, u ćelijama
sa duboko sakrivenom morijom.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző

Magyar próza öt tételben – Mađarska proza u pet stavki


Képtalálat a következőre: „darovi evropske price”
 Magyar próza öt tételben

A 2013.-ban megjelent „Atlas Evropske Lire“ (Az európai költészet atlasza) után, most megjelent a „Darovi Evropske Priče“ (Az európai próza ajándékai) kötet, a Boszniai Szerb Köztársaságban élő nemzeti kisebbségek modern prózait bemutató antológia. Az előző kötet mintájára, a ma élő írók rövid műveivel lepte meg olvasóit a Banya Luka-i Írók szövetsége.
A magyar prózát öt tételben (saját válogatásom) a következő írók és műveik képviselik – a felsorolás a kötetben megjelent sorrendet követi.

Farkas Molnár Péter: Következetességek – Doslednosti

Szőcs Henriette Édes hazugságok – Slatke laži

András László Mikor van vége – Kad je kraj

Marton-Ady Edina Kötésminta – Mustra za pletenje

Farkas Zsuzsa Levél advent idején – Pismo za vreme Adventa

Tisztában vagyok azzal, hogy ez a válogatás egyéni izlésemet tükrözi – ezért szívesen fogadom a kritikai megjegyzéseket, véleményeket. Előre is köszönöm! Hogy kiket szerettem volna még a kötetben bemutatni... – kérésemmel nem egy szerzőt megkerestem... válaszra sem méltattak.


Mađarska proza u pet stavki

Nakon objavljivanja „Atalasa Evropske Lire“  2013., ove godine je izašla iz štampe antologija „Darovi Evropske Priče“, koja prikazuje stvaralaštvo modernih pisaca nacija onih nacionalnih manjina, koje žive na teritoriji Republike Srpske.
Stvaralaštvo Mađarske proze u pet stavki u vlastitom izboru predstavljaju sledeći autori:

Peter Farkaš Molnar (Farkas Molnár Péter): Következetességek – Doslednosti

Henriete Sič (Szőcs Henriette): Édes hazugságok – Slatke laži

Laslo Andraš (András László): Mikor van vége – Kad je kraj

Edina Marton-Adi (Marton-Ady Edina): Kötésminta – Mustra za pletenje

Žuža Farkaš (Farkas Zsuzsa): Levél advent idején – Pismo za vreme Adventa

Potpuno mi je jasno da taj izbor odražava vlastiti ukus – zato prihvatam svaku dobronamernu kritiku, primedbu. Unapred hvala! Koga sam još hteo uvrstiti u antologiju...? – svojom molbom sam ne jednog autora potražio... odgovore nisam dobio.



2016. szeptember 25., vasárnap

Acsai Roland Az átkelés – Prelazak


Képtalálat a következőre: „acsai roland”

Acsai Roland Cegléd, 1975. június 16. –


Az átkelés

(A Jin és Jang, 
különleges történet az összetartozásró 13. verse)

Egy folyó állja útjukat.
A fiú lapos köveket talál a parton,
És kacsázni kezd velük –

Eldobja a kavicsokat,
Ugranak néhányat a vízen,
De az utolsó pattanás után sem
Süllyednek el,

Lebegni kezdenek, mintha könnyebbek
Lennének a víznél, és sodrás sem létezne.

A fiú addig folytatja a kacsázást,
Amíg egy híd nem ível át
A folyón, amin

Mindketten száraz lábbal átkelhetnek.

Prelazak

(Jin i Jang, 13. pesma osobite priče u stihovima o uzajamnoj pripadnosti )

Jedna reka im je na putu.
Mladić na obali plosnate belutke našao,
I počeo je praviti žabice –


Odbaci belutke,
Na vodi par puta odskaču,
Ali ni nakon zadnjeg odskoka
Ne potonu,

Počinju lebdeti, kao da su
Od vode lakši, a ni toka nema.

Mladić dotle nastavlja bacanje belutaka
Dok reku jedan most ne
Premosti, preko kojeg

Oboje sa suvim nogama mogu preći.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: https://www.drot.eu/article/acsai-roland-versei-18


2016. szeptember 22., csütörtök

Wanek Judit-Klára A csend szinkópái – Sinkope tišine

Képtalálat a következőre: „wanek judit-klára”

Wanek Judit-Klára Szatmárnémeti, 1962. március 22. – 



A csend szinkópái

Befagyott álmok roppanásai,
halott lepke szárnyain
zizzenő hasadás -
mozdulatlan tánc.

Dermedő élet rebbenései,
szél seperte város terein
hiányzó dalolás -
némán dobbanó vágy.
Sinkope tišine

Prelamanja smrznutih snova,
kreštav rascep
na krilima mrtvog leptira –
nepomičan ples.

Treptaji ukočenog života,
nedostatak pevanja
na vetrovima pometenim trgovima grada –
nemo kucajuća žudnja.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző

2016. szeptember 21., szerda

Petrőczi Éva Önarckép, 2015-ből – Autoportret iz 2015.

Képtalálat a következőre: „petrőczi éva”

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Önarckép, 2015-ből
                       
                          Andrásnak

Sajgó izmú, kopott,
gonosz madzagok
rabjaként rángatott
kartonpapír bohóc vagyok,
ajtónkon kívül, odakint.

De újra, s újra
gyógyulás vár,
egyetlen kézben,
a te kezedben.

Kevés szavú kis vallomás ez.
A mi puritán regulánk szerint.
Autoportret iz 2015.

                          Andrašu

Kao bolnim mišićima trošnih,
opakih kanapa
drmusana ropkinja
komičarka sam od kartona,
izvan vrata, napolju.

Ali opet i opet
prebol me čeka,
u jedinoj ruci,
u tvojoj ruci.

Tiha ispovest je to.
Prema našoj prostoj reguli.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző

Pilla - Sárközi Mariann Lényeg a fontossági sorrend – Bitan je red po važnosti

Portré: Ady András

Pilla – Sárközi Mariann

Lényeg a fontossági sorrend

Sokszor jut eszembe egy utolsó lélegzet
húsz... alig húszévesen, s hogy
mily' gyorsan hagyta el torkát 
a függés, a gyilkos; eszembe jut
egy reggel, a már ébredéskor céltalan,
s a dezodor, fürdés helyett.
Láttatok már arcot akkor, 
amikor ellilul?
Én láttam. Magamét.
Gyakran jut eszembe a liget.
Egy bokra sem fája nem vonzott,
csak a vágy, hogy takarásban szúrjam
be a mérget, a fájdalmat enyhítőt.
Eszembe jut a meztelen ágak közötti tél, 
s hogy nem érte lábam, 
s a nyár gondozása, ha ajkamra vizet dörgölt.
Láttál már embert önszántából
igénytelent, otthontalant.
Én láttam. Magamat.

Sose felejtem azt, amikor a belátás 
a tagadással pöröl. Talán ha 
többet mesélnék egy gödörről,
ahol reggeltől-estig
utolsó kenetre vártam,
s ahonnal óránként semmi erőből,
inkább ösztönből indultam útnak
szerelmemért, mindenemért,
"csak egy" grammért...
Láttatok már embert haldokolva kielégülni?
Én láttam. Magamat.
Láttál embert sírva szájához emelni 
az üres, száraz fogkefét...
büdösen, éhesen zsemlét, kenyeret tagadni;
hallottál szirénát, s szót, Istent átkozót,
s vádját: kegyelem, irgalom, Isten?! Nincs!
Én igen, 
elég volt egyetlen gyenge sóhaj,
s ördögi játékba hívott a sors.
Érdes eccpecckimehecc kacajjal 
csalt, és én mentem... míg elfelejtettem
várni és áldani azt, ami mindenkinek
adott: az életet.
Csak én, s valami megfogalmazhatatlan 
hiány vonzott.
Ismeritek!? Ti, akik érzéseitek
megfogalmazni tudjátok!?
Én ismerem.

Néha eszembe jut
egy fekáliában fetrengő hiúság,
s a küzdelme nem a ligetben,
hanem kemény-hideg matracon.
Eszembe jut milyen idegesítő 
a percek kopogása a csempén,
s a felhangosított infúziócseppek
vénábaesése...
majd rájönni: mivé lettem
.........................................................
aztán eszembe jut az első
sejtjeimig jutó levegőrész,
s az otthon, a piszkos;
a porszívó fárasztó búgása,
s az első
fehér függöny ablakpucolás után.
Az éhes, azért eszik döntés, 
majd az akarat: kell kenyér;
az első munkanap.
A kézfogás Istentől. A kegyelem,
hogy nem halt meg bennem az ember. 
Az első és az utolsó grammnál finomabb
szerelem, a küzdelem nélkül megélt kéj;
Egy gyűrű. Arany. A hűség halálig.
Két születés, halál(ok), sokk,
boldogság, harc, minden máig megélt.
Társ, barát, anya lettem, vagyok.

Értitek ezt az értelmetlent?
Én vagyok. Én voltam.
Sose felejtem. Mondom:
semmi sincs ok nélkül.
Magunkon múlik a élet,
a lényeg a fontossági sorrend
januártól-decemberig...
és Isten. Szerintem.

(Bicske, 2016. július 24.)

Suština je red po važnosti

Često se setim jednog zadnjeg uzdaha
sa dvadeset… jedva sa dvadeset, i ovisnost,
krvnička kako brzo je njeno grlo
napustila; setim se jednog jutra,
već pri buđenju besciljnog,
i umesto kupanja, dezodora.
Jeste li već videli lice,
kad lila postane?
Ja jesam. Svoje.
Često se setim gaja.
Ni jedan džbun, niti drvo me nije privuklo,
samo žudnja da otrova što bol stiša
u zaklonu sebi ubrizgam.
Setim se zime između golih grana
i da ju moje noge nisu dotakle,
i staranje leta, kad mi usne vodom brisao.
Jesi li već videla čoveka ko je dobrovoljno
ništavan, beskrovnik.
Ja jesam. Sebe.

Nikad neću zaboraviti tren kad uviđavnost
sa negiranjem se prepira. Možda kad bi
više o jednoj jami pričala
gde od jutra do mraka
na poslednju pričest čekala
i odakle svakog sata iz ničega,
više iz instinkta za svoju ljubav,
za sve što posedujem ponovo na put krenula,
“samo” zbog jednog grama…
Jeste li već videli samrtnika zadovoljiti se?
Ja jesam. Sebe.
Jesi videla čoveka kako praznu, suvu četku
za zube plačući do usta diže…
smrdljivo, gladno zemičku, hleba odbije;
jesi čula sirenu i reč, Boga proklinjajuću
i optužbu: milosti, oproštaja, Boga?! Nema!
Ja jesam,
jedan jedini slab uzdah je dovoljan bio,
i sudba me je u đavolsku igru zvala.
Hrapavim ecipecipec grohotom je
mamila i ja krenula… i zaboravila
čekati i blagosloviti to što je svima
dato: život.
Samo ja, i nekakav nepojmljiv manjak
me je privlačio.
Poznajete!? Vi, koji svoje osećaje
izraziti znate!?
Ja poznajem.

Koji put se setim
jedne u fekaliji valjajuće taštine,
i njene borbe ne u gaju,
na tvrdo-hladnom dušeku.
Setim se koliko je razdražljivo
kucanje minuta na zidnim pločicama
i pojačan pad kapi infuzije
u venu…
i doznanje: šta sam postala
………………………………..
pa se setim prve do mojih ćelija
dospele delove vazduha,
i dom, prljav;
zamorno zujanje usisivača,
i prva
bela zavesa posle pranja prozora.
Odluka, jedeš jer si gladna,
pa volja: hoću hleba,
i prvi radni dan.
Rukovanje Boga. Milost
da u meni čovek nije umro.
Od prvog i zadnjeg grama skladnija
ljubav, bez borbe doživljena strast;
Jedan prsten. Zlatan. Doživotna odanost.
Dva rođenja, smrt(ovi), šok,
blaženstvo, borba, sve do danas doživljene.
Družica, prijateljica, majka sam postala, sam.

Shvatate li tu besmislenost?
Ja sam. Ja sam bila.
Nikad zaboraviti neću. Tvrdim:
bez razloga ništa nije.
Život o nama ovisi,
suština je red po važnosti
od januara do decembra…
i Bog. Po mom.

(Bičke, 24. jul 2016.)

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://www.7torony.hu/content.php?c=69277